Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések

lió pengőt fordítottak. Ebből az összegből 11,2 millió pengő az infláció idején lerom­lott forgótőke pótlására szolgált, a többi pedig tényleges beruházásra lett fordítva. A trianoni béke megfosztotta Magyarországot a Felvidék és Erdély elszállí­tásával majdnem összes érctelepeitől. Az állami vasgyárak birtokában egyedül egy vasérctelep, a tornaszentandrási maradt meg. Hogy a diósgyőri vasgyár nagyolvasztójának szükségletét legalább részben saját vasércével fedezhesse, a birtokában maradt vasérc telepen a bányaművelést újból fel kellett venni. E célból a legszükségesebb üzemi és kezelési épületeket kellett létesíteni és a bányát, mely bódvaszilasi MÁV állomástól a községi úton haladva mintegy négy és fél km távolságra fekszik, a vasérc leszállítása végett a vasútállomással normális nyomtávú iparvágánnyal kellett összekötni. A bányaterületen épült ércrakodó, továbbá a 239 m hosszú kötélpálya hat közbeeső rakodóval. Az állami vasgyárak a háború előtt kereken egy millió q-val több nyersvasat használtak fel, mint amennyit az erdélyi és felvidéki kohótelepek elő tudtak állítani. Ezért a hiányt külföldről kellett pótolni és így évenként tíz millió aranyko­ronát meghaladó összeg vándorolt nyersvas beszerzés címén külföldre, a saját termelésű nyersvas árak lényegesen alacsonyabbak a vásárolt nyersvas beszerzé­si áránál és amellett a nyersvas előállítása jelentékeny munkaalkalmat biztosít. Takarékossági és nemzetgazdasági szempontok indokolttá tették, tehát, hogy Di­ósgyőrött az állami vasgyárak nagyolvasztótelepet létesítenek. Az olvasztótelep építése még a háború előtt kezdődött, de a háború kitörésé­vel a többi építkezéssel együtt a nagyolvasztó építését is be kellett szüntetni. A pénz vásárló erejének helyreállítása után lehetett csak arra vállalkozni, hogy az olvasztótelepnek legalább egy nagyolvasztója befejezést nyerjen. A megépített nagyolvasztó 1926. vége óta üzemben van. Ez idő óta a diósgyőri vasgyár az addig használt nyersvasnál olcsóbb saját nyersvasával rendelkezik, ami az acélgyártási folyamat időtartamának megrövi­dítése folytán is tetemes előnyt jelent. A termelés, a vasgyárak saját nyersvas szükségletén kívül a hazai vasöntödék nyersvas szükségletének tekintélyes ré­szét is fedezi, amit eddig külföldről kellett behoznia... Golyóscsapágyak gyártásával a hazai ipar addig nem foglalkozott. A gyártás bevezetését az tette szükségessé, hogy az állami gépgyár gazdasági és autóosztá­lya nagymennyiségű golyóscsapágyat használ fel. E szükséglet fedezésére Diós­győrött golyóscsapágyat gyártó műhely létesült, amely megfelelő kiépítéssel az egész belföldi szükségletet képes fedezni... 302. Indiai átvevő elismerése E. D. Westlake, átvevő mérnök visszaemlékezése 1959. KM TDGY2006.21.1. (részlet) Mint a Randel, Palmer et Tritten cégnek az Indiai Vasutak építésénél al­kalmazott mérnök-tanácsadója, átvevő mérnöki minőségben Magyarországon tartózkodtam 1930. májusától 1936. novemberéig s így nagy örömet okoz nekem, hogy elismeréssel adózzam azoknak, akikkel valamikor együtt dolgoztam, továb­bá a gyártmányoknak is, melyek a MÁVAG budapesti és diósgyőri gyárából ke­rültek ki... Bár a kazánok és hengerek, stb. a legnagyobb részét tették ki azoknak a ren­deléseknek, melyeknek gyártása alatt ott tartózkodtam, sok más fontos rendelés 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom