Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)

DAM 2004 Kft. egyébként idén 50 milliárd forint árbevétel mellett már nyereséget tervez.- Tóth Béla, a DAM 2004 Kft. ügyvezető igazgatója:

A régóta veszteglő' elektroacélmű újraindítása nemcsak társaságunk számára kiemelkedő' gazdasági esemény, hanem a régió fejló'dése - és nem utolsósorban a foglalkoztatottság szempontjából is kulcsfontosságú momentum, hiszen a környéken sok kisebb cég beszállítóként vesz részt a termelésben. A jövő' záloga lehet, hogy a diósgyó'ri magas minó'ségű termékek a világpiacon is versenyképesek. A saját alapanyagból való hengerlés pedig stabilizálja a folyamatos alapanyagellátást.- Káli Sándor, Miskolc Megye Jogú Város polgármestere:

A diósgyó'ri kohászat sorsa soha nem volt mellékes a város számára. Sokszor volt már újraindulás Diósgyőrben, de most látom igazán azt az eró't és tulajdonosi, gazdasági hátteret, amely a hosszú távú stabil működés záloga lehet. Gondoljunk csak bele, hogy a tulajdonos majdnem 2 milliárd forintot költött eddig arra, hogy működőképes legyen a komplexum. Ez magáért beszél. Azt hiszem, hogy Miskolc számára a jövőben is gyümölcsöző' lehet a kapcsolat egy ilyen tőkeerős befektetővel.- Bodnár József, a Vasas Szakszervezet megyei titkára:

Annyi gond és baj sújtotta már az utóbbi időben igencsak megcsappant diósgyó'ri kohásztársadalmat, hogy minden reménybe igyekeznek belekapaszkodni. Láttam már elég befektetőt, aki ígért fűt-fát, de nem lett belőle semmi. Most azonban az látom, hogy az új tulajdonos nemcsak a levegőbe beszél, hanem cselekszik.

298. Fazola Henrik síremlék-avatás

Mérnökújság 2005. július (részlet)

Eszak-Magyarország bányászatának és vasiparának megalapítója Fazola Henrik 226 évig jeltelen sírban aludta örök álmát a Miskolchoz tartozó hajdani kistelepülés, Hámor temetőjében. A helyiség neve mindent elárul múltjáról, amit ma már csak az egykori kamaraépület, a Kohászati Múzeum jelez. A nyughatatlan alkotó, a kovácsmester, a kutató, a bánya- és gyáralapító, mikor teljes vagyonát vesztve elhunyt, vélhetően még nem sejtette, hogy tevékenysége olyan folyamatot indít el, mely a szomszédos csendes kereskedővárost a hazai ipar egyik fellegvárává, a környéket 150 évvel később „Sajóvölgyi Ruhr vidékké” alakítja.

Sajnos, ez ma már inkább csak nosztalgiára késztető emlék. A virágkor gazdaságában úgy látszik senkinek nem jutottak eszébe az alapító érdemei. 2005. június 4-től egy sírkő bizonyítja, hogy a gazdasági nehézségek közepette sem felejtette el az utókor a térség vasiparának és bányászatának megalapítóját. A közadományokkal megvalósított síremléket Miskolc város polgármestere leplezte le, a Miskolci Rotary Club elnöke, a Kohászati Múzeum igazgatója és a BAZ Megyei Mérnöki Kamara elnöke mondott beszédet és bányászzenekar kísérete mellett helyezte el az emlékezés és tisztelet koszorúját. (Holló Csaba) Ld. még 352.

212