Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)
296. Ukrán érdekeltségbe került a gyár Népszabadság, 2004. július 20., illetve 2004. szeptember 18. (részletek)- A Dunaferr Dunai Vasmű ajánlatát fogadta el a diósgyőri kohászati anyacég, a DAM Steel Rt. eszközeire kiírt — immár negyedik — pályázaton az acélmű felszámolója, Kovács János, a Mátraholding Rt. vezérigazgatója. A vevő azonban papíron nem az ukrán érdekeltségű Dunaferr, hanem az általa kijelölt Európahíd 2003 Kft. lesz. (A nyilvános cégadatok szerint a solymári székhelyű, hárommillió forint jegyzett tőkéjű Európahíd 2003 Kft. három tulajdonosa közül kettő' solymári illetőségű magánszemély, a harmadik - egyben a társaság ügyvezetője - pedig egy kijevi lakos. A Kft. szerteágazó tevékenység-jegyzékében tegnap még nem szerepelt acélgyártás.) A felek mindent megtesznek, hogy mihamarabb újraindulhasson a termelés Diósgyőrben - mondta tudósítónknak a felszámoló, aki a győztes ajánlat tartalmáról üzleti titokra hivatkozva nem adott felvilágosítást. A nyertes pályázó — Biztos jövő előtt a diósgyőri vaskohászat című — közleménye sem tartalmaz részleteket. Hónig Péter vezérigazgató ebben úgy fogalmaz, hogy a Dunaferr a Donbass Ipari Szövetség pénzügyi szerepvállalásával nyújtotta be pályázatát a DAM Steelre. Nem cáfolt értesüléseink szerint egyébként a győztes pályázó 1,7 milliárd forintot kínált a DAM Steel eszközeiért (az irányár 5,3 milliárd volt), és hétszáz dolgozó továbbfoglalkoztatását vállalta. Csak- óvatos a remény, hogy végre véget ér a diósgyőri kohászat utóbbi másfél évtizedére jellemző ismétlődő körforgás: eladás, leállás, felszámolás, újraindulás, megint leállás.- A magyar kohászat két központja, a dunaújvárosi és a diósgyőri, eltérő utat járt be az elmúlt években: a Dunaferr évekig sikeresen működött, de az ezredfordulóra a politika zűrzavarai és az ágazati dekonjunktúra következtében az összeomlás szélére került. A diósgyőri térség még több vihart élt át, tulajdonosok jöt- tek-mentek, az állam újabb és újabb milliárdokat költött rá, mégis egyre nagyobbra dagadt a válság, és egyre nőtt a bizonytalanság. Az eltérő előzmények után most ismét egy pályára kerülhet a két acélipari központ sorsa, mert a Donbass Ipari Szövetség által vezetett ukrán-svájci konzorcium szinte egyszerre szerezte meg mindkettőt. Szergej Taruta, a Donbass Ipari Szövetség elnöke biztos jövőt ígér a dunaújvárosi és a diósgyőri kohászatnak, a városoknak és még a sportolóknak is.- Önökhöz kerül sokéves vesszőfutás utána DAM is. Mire számíthatnak a diósgyőriek? Amikor a Dunaferr-ről folytak a tárgyalásaink, a gazdasági minisztérium vetette fel, hogy segítsünk megoldani a DAM gondjait. Tanulmányoztuk az ottani viszonyokat, és úgy láttuk, van megoldás arra, hogy biztosítsuk a kohászat jövőjét. Célunk, hogy gyorsan újraindítsuk a termelést. Nagy munka lesz, mert nemcsak a tavasz óta álló berendezéseket kell ismét működtetni, de sok engedélyre is szükség van. Októberben el szeretnénk indítani a hengerművet, és vizsgáljuk az acélmű elindításának lehetőségét is. Megígérhetjük: a cég működni fog és stabilak lesznek a munkahelyek.- Azzal, hogy a Dunaferrt és a DAM-ot is megvásárolták, ukrán acélipari központ lett Magyarország, ami belépő az EU acélpiacára. Van más felvásárlási tervük is a térségben? 210
