Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)
kivásárolva. Ha ez tavaly megtörtént volna, akkor már lényegesen kevesebb volna a veszteség, és feltöltötték volna forgóeszközzel, mint a másik két vállalatot. Ha a kormányhatározat szerint megtettük volna azt az intézkedést, hogy épüljön egy második FÁM, akkor a 250 millió Ft veszteség alá is jutottak volna. Tehát ha a FÁM II. megépült volna, vagy a kohó megkapta volna a 400 millió Ft- ot, vagy ha a rúddrót-hengermű és a nemesacél-hengermű reorganizációja megindulhatott volna, nem itt tartanának. A létszámcsökkentéssel kapcsolatban elmondja, ahhoz, hogy nullszaldóra jussanak, a létszámot rendszeresen csökkenteni kell. Részben a minisztériumok és részben az ÁV Rt. is mindenáron két acélbázist akar fejleszteni, de véleménye szerint a diósgyőri kohászatot kell olyan gazdaságossá tenni, hogy minél kevesebb veszteség legyen...- Kobold Tamás: Nem tudja elfogadni, hogy reális kereteknek azt szabjuk meg, amit a kormány állít föl. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kormány sajnos nem tudja jól felmérni, mi az hogy realitás. Gyengének tartja a helyi érdekérvényesítő' törekvéseket. A helyi vállalkozó réteg a munkanélkülieknek csak töredékét tudja foglalkoztatni, még ha kedvezményeket is kap. Csodálkozik, hogy még csak most kerül a Pénzügyminisztérium elé ez a preferenciarendszer, amikor márciusban már kérték a Polgármesteri Hivataltól. Nem fogadható el, hogy pl. az energiaszektor privatizálására szakértő' cégeknek súlyos milliókat fizetnek ki, foglalkoztatási kérdésekre egy borsodi térségben pedig nem jut pénz. Egy dolog a kormánybiztos tevékenysége, más oldalról a helyi érdekelteknek (önkormányzatoknak, kamaráknak) a saját érdekérvényesítési folyamatukat kell követniük, hogy 1998-ban beszámolhassanak választóiknak. A kormánybiztos úr korrekt partner, de természetesen a kormány érdekeit kell képviselnie. A térség önmagában a problémáit nem fogja megoldani. Lehet preferenciákat adni, erre a 2014/94. sz. kormányhatározat részben intézkedik is beruházási javakra adott adókedvezménnyel. Ezzel szemben szkeptikus, mert a Pénzügyminiszter úr és Sós Károly Attila úr már elmondták, hogy nem javasolják preferenciák nyújtását. Pedig a világ más tájain is felvállalták ezt. A kormánynak vállalnia kell az ezzel járó ütközéseket pl. más országrészekkel, de ezt meg lehet magyarázni. Itt is elhangzott, hogy ez a válság nem lokális...- Szendrényi Péter: A kormány újabb és újabb határozatokat hoz, nem értékeli, nem nézi, hogy a határozatok hogyan teljesültek...- Kirilly Tamás: Végignézték 1992-1995-ig minden évben, hogy mi a magyar feldolgozóipar és a kohászat kapcsolata. A gépipar évi 250 000 tonna, csak Diósgyőrben legyártható minőségi acélra és 500 000 tonna kommersz acélra tart igényt. Ezt a 750 000 tonnát két acélmű elő tudja állítani. A leggazdagabb ország is megpróbál saját kohászatot fenntartani. Ez stratégiai kérdés... Figyelembe kell venni, hogy a világ más részén 500 000 t acélt 800 ember produkál. Nekünk is e felé kell elmozdulni. Bár ez a városnak nem válik hasznára. Tudni kell, hogy nemzetgazdaságilag ez is csak egy áldozat a többi közül...- Kobold Tamás: Erkölcsileg is problémásnak tartja; a munka nélkül maradt emberek nem tehetnek róla, hogy ide jutottak. Az állam volt a tulajdonos, nagymértékben hozzájárult ahhoz a helyzethez, ami kialakult. Most nem nagyon akar az emberek problémájával foglalkozni. 182
