Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VI. A kényszerű szerkezetváltástól a privatizációig (1983-1991)
VI. A kényszerű szerkezetváltástól a privatizációig (1983-1991) A veszteségessé vált vállalati gazdálkodás kivédésére a ’80-as évek elején Drótos László vezérigazgató irányításával kidolgoztak egy tervet a hatékonyság növelésére, melynek eredményeképpen 1984-re átmenetileg sikerült a veszteséget felszámolni. Időközben megkezdó'dött a több mint egy évszázada üzemelő', elavult martinkemencék végleges leállítása. Később azonban a fejlesztési források elhúzódása, illetve befagyasztása a gazdasági környezet változásainak negatív hatása miatt állandósultak a pénzügyi zavarok, s a veszteséges éveket már csak különféle utólagos állami beavatkozásokkal lehetett rendezni. Diósgyőr pénzügyi helyzetének rendezésére, illetve a működőképesség elősegítésére kormányhatározatok születtek. A kormány vállalásaiból főképpen pénzügyi támogatások, adósság-elengedések valósultak meg. A vállalati tartalékok kimerülése, a szerkezetátalakítás állami támogatásának késése, az egyoldalúan monetáris restriktiv szabályozás lehetetlenné tette a vállalat kiegyensúlyozott pénzügyi gazdálkodását. A gazdálkodás eredménytelenségében jelentős szerepet játszott a gyenge minőségű érc alkalmazása, az ötvözött és minőségi acéloknál a kereslet tervezettnél alacsonyabb növekedése és a tovább feldolgozott termékek kis hányada. A ’80-as évek második felében elhatározta a vezetés, hogy radikális termelési szerkezetváltást hajt végre. Ennek eredményeként korszerűtlen berendezések leállítására, új gyártástechnológiák és gyártmányok kerültek kifejlesztésre, megkezdődött a termékszerkezet diverzifikációja, miközben a létszám egynegyedével csökkent. Ezek a lépések a vállalat működése szempontjából ugyan fontosak voltak, de átütő hatást az alapvertikum szerkezetátalakítására nem jelentettek. 1987-ben a helyi kötődésű Grósz Károly miniszterelnök újonnan alakult kormányát elhozta a vasgyárba egy „őszinte eszmecserére”. Ezt követően felgyorsultak az események: Ózd és Diósgyőr szerkezetátalakítási feladatainak koordinálására miniszteri biztost neveztek ki, közös- és leányvállalatokat, hozott létre a gyár, melyek menekülési utat jelentettek az érintett egységek biztosabb talpon maradásához. Az LKM, ÓKÜ és a BEM részvételével Borsodi Vaskohászati Tröszt néven korlátozott jogú társaságot alapítottak, melynek vezetése papíron ugyan kapott hatalmat, anyagi lehetőséget azonban semmit - így az hamarosan meg is szűnt. 1990, a nagy változások éveként vonult be Diósgyőr történetébe. A vállalat DIMAG Rt. elnevezéssel részvénytársaságként működött tovább, úgy, hogy a vagyon egy részét - külföldi tőkét is bevonva - 42 darab jogi és nem jogi gazdasági társaságba helyezték ki. így a hét kohászati termelő tevékenységet folytató társasággal lehetővé vált a gyár újraindítása, a hazai vevők visszaszerzése. A mintegy 9 milliárd Ft-os adósságállományú DIMAG Rt. vállalatcsoportot 1991 végén -, miután működésképtelenné vált - termelőtevékenysége beszüntetésére kényszerült, majd privatizálták és beindult a DIMAG társaságok felszámolása, illetve a korszerűtlen berendezések leállítása. Ebben az időben, a Mon- tánunióhoz benyújtott pályázat kapcsán megfogalmazódott az ún. „miniacélmű” változat, mely 2 500 fő foglalkoztatását vizionálta. 145
