Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

250. Diósgyőri vashámorok és a Molnár szikla Magyar föld és népei eredeti képekben c. folyóirat Budapest, 1846. évi kiadás, III. 13. Borsod megye regényes hegysége, a „Bükk" között, Miskolctól fél óra távolban, hol a szem elöl elrejtve, tündéri szépségű buja vegetációval, kristály vízesések, s égbe meredező sziklahegyek, félig betakarva őserdők árnyaival, ábrándos alakzatú számos mély cseppkőbarlangok, százados hallgatagságban őrizve a természet kifürkészhetetlen titkait rejlenek: érdekes látványként nyúlik el a diósgyőri hámorok völgye; melynek kapuja maga Diósgyőr helysége, régi vár omladékával, mely Erzsébet és leánya Mária királyné kedves laka, s nagy királyunk Mátyásnak mulatóhelye volt. Bár e kedves emlékek mellé a történet vért és bűnt rótt; mégis magas lelkesedés ragadja meg keblünket, ha a régi dicsőség e helyét vándor-lépteink érintik. Diósgyőr története Borsod megye történetével kezdődik. Midőn Árpád a Sajón általjővén egész a tiszáig minden földeket elfoglalt, Anonymus szerint Árpád vezér, Bors atyjának Bungernek nagy darab földet ajándékozott, a Tapolucea vizétől fogva a Sonyon vizéig, mely Miskoucynak neveztetek; és adott neki egy várat, melynek neve Geuru és ezen várat fia Bors, a maga várával, mely Borsodnak hivatik, egy megyére alkotta. 1368-ban Miskolc is a diósgyőri várhoz tartozott, 1519-ben Bajnai Bot Endre bán s utána özvegye bírá; ettől 2-ik Lajos király felesége Mária kezére jutott, ki anyjával Erzsébettel, a diósgyőri várban lakott. A mohácsi ütközet után Zápolya János, Balassa Zsigmondnak ajándékozta. Balassa, midőn Ferdinánd pártjára állott, e birtokban, általa 1540-ben 20.000 magyar arany forintért megerősíttetett; özvegye Fáncsy Borbála, a diósgyőri várat Miskolccal együtt végrendeletében l-ő Ferdinándnak hagyta, elengedvén a rajta fekvő pénzt; amint e vár s az egész uradalom 1563-ban a koronára is szállott, de Miksa király 1564-ben Perényi Gábornak 63.000 m. ftért elzálogosítá. Perényi Gábor halála után özvegyére Guthi-Ország Ilonára szállott, ki magtalan lévén, testvérének Borbálának, Enyingi-Török Ferencnének hagyta. Guthi-Ország Borbálának Török Ferenctől több leányai voltak; s ezen leányágon bírták a diósgyőri uradalmat: Homonnai Drugeth István, a bedegi Nyáriak, Hadadi Vesselényi István erdélyi fejedelem, Kemény János, Felső-Vadácsi Rákóczy Ferencz, a Chernelek, Bossányiak, s többiek. Nyári Borbála - s illetőleg Haller Györgynének Sámuel fia maradt, ennek ivadéka volt György, ki Bethlen Katót vevé nőül, kinek Sámuel nevű fiától periette vissza 1702-ben a királyi ügynök a diósgyőri uradalmat. Diósgyőr koronái város; parochiája 1332-ben épült, 1730-ban újíttatott; anyakönyve 1632-ben keletkezett magyar, tót és német nyelven, milyen lakossága is; határában van váromladék, Felsőgyőr, téglaégető, papírmalom, sat.; - lakosainak száma 3663, melynek fele református és 57 zsidó; van iskolája 94 tanulóval. E város háta mögött van a magyar tempe, melyet Kazinczy nevezett annak; ott Vannak a vashámorok, melyeknek lakossága összesen 922-re megyén; laknak