Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

nyersvas szükséglete most már heti 200 mázsa körül jár. Ennek megfelelően az évi szükséglet 10,400 mázsa, ami indokolttá teszi vagy egy második, kisebb kohó, vagy egy, az eddigi üzemben lévőnél nagyobb teljesítményű nagyolvasztó megépítését. A javaslattevők számításba veszik az építési költségeket, de jelzik azt is, hogy az építési költség biztosan elég hamar megtérül, mivel a saját termelésű nyersvas mázsája 2 forint 35 kr-ba kerül, ugyanakkor a főleg Rimabrézóról szállított idegen nyersvas mázsájáért a nagy távolság miatt fellépő meglehetősen nagy fuvardíj miatt 6 forintot kell fizetni. Véleményük szerint az új nagyolvasztó üzembe helyezése után növelni lehetne az öntöttvas készáru választékát és termelt mennyiségét is, ami szintén növelné a gyár bevételeit. Végeredményben leszögezik, hogy a jelenlegi helyzetet fel kell számolni, mivel az egyre dráguló idegen nyersvas beszerzési költsége olyan tehertételt jelent a gyárnak, ami állandóan akadályozója lesz a vasmű gazdaságossá tételének. A nyersvasbázis növelésének kérdése különböző formákban már korábban is felmerült, a megoldás azonban mindig elodázódott, mert a főkamaragrófság általában idegenkedett olyan létesítménytói, ami nem a drágább készáru termelését célozta. A felhozott érveknek azonban most már nem tudott ellenállni, a gyárvezetőknek adott válaszból már kitűnik, hogy gazdasági megfontolásokból igazat ad a javaslattevőknek. A kérdést döntés végett az udvari kamarához terjesztik fel, ahonnan meglepő gyorsan, már március 1-i keltezéssel lejön a kedvező határozat. Az 1803. évi gyárlátogatási programba beveszik, hogy a főkamaragrófság képviselője a helyi gyárvezetőkkel és a Höfler kohósáfár távozása után alkalmazott kohómesterrel, J. Kóklerrel együtt járja be a terepet az új nagyolvasztó helyének kijelölése végett. Zoltay Endre 1970. 159-160. 135. Új kohóhely kijelölése A bejárás 1803 nyarán megtörténik, s kijelölik az új nagyolvasztó helyét a mostani újmassai kohó helyén, a Szárdoka aljában, a Garadna folyása mellett. Az 1803. augusztus 3-i leirat a kijelölést jóváhagyja. Ugyanebben a leiratban közlik Fazola Frigyes előléptetését is: kohó- és hámorsáfárnak nevezik ki évi 500 forint illetménnyel. Zoltay Endre 1970. 160. 136. Kaszagyártás tanulmányozása Fazola másodszor 2 hónapra kíván Stájerországba utazni a kaszagyártás tanulmányozására. (SSUA-BO-HKG.)