Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

94. Új kohómester kenőpénzzel 1789 októberre leszerződik ideiglenesen kohómesternek a rimabrezói Höfler Fidél. Munkába állása sürgős volt, mivel a kamara követelte, hogy az átépített nagyolvasztó üzeme még a nagyobb fagyok előtt megkezdődjék. Höfler tevékenyen részt vesz a nagyolvasztó átépítésében, viszont nyilatkozik, hogy a stájer módra való kohókifalazás esetében nem vállalja a felelősséget a termelt mennyiségért és minőségért. A kamara jóváhagyja, hogy saját hatáskörében Dobsináról rendelje meg a tűzálló téglákat, s ajánlja a diósgyőri vasműnek, hogy kössenek vele termelési szerződést, saját kockázatára. Az új nagyolvasztónál növelik az ércbázist is, a kerékhegyi turzást felfedező bányászoknak 8 forint jutalmat fizetnek ki. A kamara javasolja, hogy a fújtatok bütykös tengelyű meghajtása helyett láncos kerék-áttételes meghajtást építsenek be, előzőleg a kismintát készítsék el. Javasolják, hogy az agyag fúvóformák helyett rézformákat használjanak. Az új nagyolvasztót ezután gyors ütemben építik: szeptember végén már csak a füstés gázfogó kürtő falazása volt hátra. Novemberben már elkészült a bélés, továbbá az öntőcsarnok tetőzetének nagy része is. A bélés nem a Schwartzkönig általjavasolt stájer módon, hanem a Höfler által beszerzett dobsinai tűzálló idomkövekből svéd és karintiai módon készült. Az erőfeszítések ellenére a kohó 1789-ben nem indult be. Akármilyen módon épült azonban a kohó, az építési költségek és az idegen nyersvasra kiadott pénzek a gyári pénztárt az év végére úgy kimerítették, hogy decemberben bérfizetési nehézségek voltak, ebből a gyárat a kamara által küldött 1000 forint rendkívüli ellátmány húzza csak ki. Ugyanekkor a vármegyei hatóság Miskolcról a gyárat az elmaradt adók és illetékek miatt végrehajtással fenyegeti. Höfler Diósgyőrbe jövetele szakmunkáscsábítás volt a javából. Malvieux rimabrezói gyárigazgató a kamarai hatóság utasítására a kohóépítés tartamára Diósgyőrbe küldi, ahol Muszka felpénzt ad neki és ott marasztalja. (Zoltay Endre 1970. 255. jelzet) Ld. 98. Zoltay Endre 1970. 107-108. 95. A fedélszék leégése Júliusban újabb botrányos eset történik: az új nagyolvasztó öntőcsarnokának fedélszék-gerendáit a tisztviselők hanyagsága folytán végeikkel a kohóba építették, s az egész fedélszék leégett: Muszkát és Wahlnert fizetés-megvonással büntetik. Sok üzemi javítási munka 1789. végére annyira kimerítette a pénztárt, hogy ott csak 201 forint 31 Vi kr. készpénz maradt, és 7670 forint 8 V% kr. be nem hajtott kintlévőség volt. Nyereségosztás így ekkor sem lehetséges, sőt a társakat ismét hozzájárulás befizetésére kell felszólítani. Zoltay Endre 1970. 109-110. 96. A kamara bizalma megrendül A sok műszaki és gazdasági balsiker a kamragrófságnál megérlelte azt a véleményt, hogy Muszka nem megfelelő ember a vasmű vezetésére. Az 1789. dec. 24-én már az udvari kamara fejezi ki a feletti rosszallását, hogy az utolsó másfél