Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

Egger safari megbízatását 1785. febr.-ban meghosszabbítják ugyan, de betegségéből kifolyólag illetménye meghagyásával nyugdíjazzák, s Mathias Kimmeriet bízzák meg safari teendőkkel. Eggernek át kell adnia az összes anyagi és pénzügyeket a továbbiakban inkább csak tanácsadási szerepe marad. A kamara elutasítja illetményemelési kérelmét, viszont később elismerését fejezi ki szakmai munkájáért. A bécsi társak egyhangúan javasolják, hogy Eggert a bányarészvények utáni nyereség 6%-a erejéig jutalmazzák. A kamarai főkönyvelőség óvatos az ügyben: Egger betegsége miatt a vasműtől távol lakik, a gyár ügyeinek intézésébe nem tud beleszólni, minden korábbi érdeme mellett érthetetlen ez az iránta tanúsított buzgalom. Az Egger javára folyó feldicsérési kampány körül mindamellett enyhe korrupciós szellő lengedez, a kamara előzőleg felelősségre vonta Eggert a provizorátban és az építőanyag raktárban mutatkozó hiányok miatt. Éppen ezért a kamara óvatosságból a pénztárnál bevezette az ellenkulcs rendszert. Zoltay Endre 1970. 93-95. 78. Olcsó vas a püspöknek KDE jelzéssel Esterházy egri püspök 1785 elején megbízást adott Fazola Lénárd egri lakatosmesternek, a gyáralapító öccsének, hogy az akkori püspöki vadaskertbe illetve szilváskertbe készítsen el három szerényebb kivitelű vaskaput. ( Nékem nem kell a cifraság, hanem amennyit a szükség kíván, annyi...) Hogy a munka minél olcsóbb legyen s a drága lakatosmunka minél kisebb összeget tegyen ki, elrendelte, hogy a kapuk anyagául felhasználandó vasrudakat közvetlenül a diósgyőri vashámorban olcsóbb gyári munkával kell elkészíteni s azokat lakatos munka nélkül kell a kapukba beilleszteni. F. Lénárd a kapuk díszítésére Esterházy tilalma ellenére mégis díszesebb, lándzsás rudakat alkalmazott az oromzaton. A vaskapu rúdjain ma is láthatók a vasmű lenyomatai: KDE bélyeg (Kaiserliche Diosgyörer Eisenhandlung.) Vö. 48, 115. Fazola dosszié 1785. 79. A műszakok időtartama Koregtko Alajos, aki később diósgyőr-vasgyári igazgató lett, 1785-ben Felsőbányára neveztetett ki vashámor-sáfárnak. Ezen alkalommal hivatali ügyviteli szabályzatot kapott a bányakamarától. Ezen szabályzat 13-ik szakasza a vasgyári műszakok időtartamáról a következőképpen rendelkezik: Eddig talán itt is az volt a szokás, hogy a vasgyári kovácsok reggel 4 órakor álltak munkába s délután 5 órakor fejezték be a műszakot, közben reggel 8-tól 9-ig reggelizés, majd 12-től l-ig ebédidő címén szünetet tartottak. De észrevehető volt, hogy a reggelizés idejének közeledtére a munkások kevesebb szorgalommal végezték munkájukat, az egy órás szünet után ismét egy másik órába telt, míg a vasat a kovácsoláshoz előkészítették, közben valamennyi tűzhelyen egy egész órán át sok tüzelőszén fogyott el haszontalanul.