Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

tést élvező gyári tisztek viszont nem fizetnek társládai tagsági díjat, ezért ingyenes orvosi és gyógyszerellátásban sem részesíthetők. Vö. 148. DIVLUKTA 59-78 69. Adómentesség A bánya- és kohóművek szénégetői és szénfuvarozói a többi bányászati és kohászati kiképzett szakmunkásokhoz hasonlóan mentesülnek mind személyük, mind háziállataik után szedni szokott adók alól, feltéve, hogy jobbágytelkük nincsen. (1783. a kamarai levéltár alapján közli Schmidt 16. kötet 27. old.) DIV LUK TA 59-78 70. Bányaurbura a vasgyárakban A felső-magyarországi bányakerület vasgyárai és bányái a királyt mindenkor megillető egytizedrészt bányaurbura - bányailleték - címén a kibányászott vas egytizedét kötelesek a kincstár javára befizetni akár vasércben, akár megfelelő összegű pénzben. A pénzbeli fizetés az általánosan bevett szokás. (1783. közli Schmidt 16. kötet. 47. lap) DIV LUK TA 59-78 1784 71. Táplálkozás és hit A vasverő munkássága nagyböjt idejére rendszeresen felmentést kért a húsételektől való megtartóztatás kötelezettsége alól. Nagy erőt igénylő és testet fárasztó munkát végeznek: egyesek a vasat verik, mások fát vágnak az erdőben, vagy nehéz terheket hordanak. Másféle ételt mint húsfélét nem igen szerezhetnek, még tejtermékeket sem, mert az erdőségben laknak, bevásárlásra nincs mód másutt, mint Diósgyőrben vagy Miskolcon. Igen nagy náluk a szegénység, sokszor még a könnyebb munkához szükséges élelmiszereket sem tudják megszerezni. A hutaiak is szegények, de mégsem anynyira, mint a hámoriak, de istenfélőbbek is a hámoriaknál. Nem lehet ezt csodálni: a gyáriak egészen új település, a hámoriak gyermekkoruktól kezdve - nem tudom hol, rosszra nevelődtek. Vö. 27, 75. KKMA 72. 4. 8. 72. A régi használhatatlanná vált pecsétnyomót bevonják s újat adnak helyette. 1784. jan. 7 (SSUA-BO-HKG.) Vö. 41. Soós Imre Kutatási napló