Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

Nem Malasitson múlt, hogy ennek az utasításnak nem tudott érvényt sze­rezni, hanem azokon a fegyveres osztagokon, amelyek Kun Béla híveiből rekru­tálódtak, s amelyek a szovjetek tanácskozó házát körülvették, így biztosítván Kun Béla politikájának időleges sikerét. A vasgyári munkásságnak zöme a proletár-diktatúra további folyamán is meggondolt és tartózkodó álláspontot foglalt el. Azokat az átalakító intézkedése­ket, melyek a proletár-uralom kiépítését és megszilárdítását célozták, felsőbb rendelkezés folytán foganatosította ugyan, - mindannyiszor azonban résen volt, hogy olyan kilengések, amelyek életet és vagyont kívántak, ne történjenek. Ál­talában az ipari munkásság érdeméül tekinthető, hogy Miskolcon és környékén a Sámuelly-féle ismert vérengzések nem fordultak elő. Végre 1919 augusztusában, amikor a román haderő nyomulásával, a prole­tár-uralom Budapesten összeomlott, a vasgyár munkássága elsőnek adta meg az alkalmat, hogy Fridrich István magyar miniszterelnököt küldöttségileg felkeres­se, a honmentő munkájában neki támogatását felajánlja. A küldöttség ez alka­lommal a következő memorandumot nyújtotta át a miniszterelnöknek: Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Kegyelmes Urunk! A diósgyőri vas- és acélgyár alulírott alkalmazottai és munkásai hazafias lel­kesedéssel köszöntik Kegyelmességedet abból az alkalomból, hogy a kommunizmus talajtalan fertőjében zuhant édes magyar hazánkat, erős kézzel, vasakarattal és törhetetlen hazafisággal a feltámadás biztató révébe vezette. Köszöntjük ez alkalomból két okból: 1. ) Mert azt parancsolja megpróbált hazafias érzésünk és a nemzeti ideálhoz való őszinte ragaszkodásunk, mely a világháború ötödfél esztendeje alatt még ellenségeink körében is csak tiszteletet válthatott ki. 2. ) De köszöntjük másodszor és különösen azért, hogy megnyilatkozásunkkal ország és világ előtt nemzeti önérzetünk teljes felháborodásával tiltakozzunk az ellen az égbekiáltó vád ellen, mely a magyar állam diósgyőri vasgyárának alkal­mazottait és munkásait a nemzeti trikolor megtagadásával egytóí-egyig a vörös lobogó szélsőséges hívei közé sorozta. Mert ebből a vádból csak annyi érint bennünket jogosan, mint amennyi az or­szág valamennyi polgári pártját érinti, akik éppen úgy, mint mi, a forradalom fokról-fokra süllyedő forgatagában megrettent lélekkel, elállt lélekzettel nem vol­tak képesek az események őrülten száguldó kerekét feltartóztatni... Biztosítjuk egyúttal Nagy méltóságodat, hogy izmaink minden erejével, haza­fias szívünk egész melegével ott leszünk, ahol az alkotó és teremtő munka folyik: a magyar állam kiépítésének nemzeti daliái hangos mezején! Fogadja Nagyméltóságod törhetetlen ragaszkodásunk kifejezése mellett őszin­te szívből fakadó köszöntésünket! Ld. még 659. Diósgyőr, 1919. szeptember 8-án Több ezer aláírás Keresztes Vencel 1928. I. 131.

Next

/
Oldalképek
Tartalom