Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

Köztudomású dolog, hogy a kórház kicsi. A miskolci Erzsébet kórház pedig zsúfoltsága miatt a téli hónapokban nem képes a jelentkező' betegeket mind felvenni. Ennek eredménye az, hogy vannak súlyos társpénztári betegek, kik barakkokban, idegen lakásban, megfelelő ápolás és élelmezés nélkül fekszenek. Ezen tarthatatlan állapotnak megszüntetése céljából tisztelettel kérem sürgős lépéseket tenni az iránt, hogy a kórház tervbe vett kibővítése minél előbb megvalósuljon. Addig is, míg ez megtörténne, kérem a vas- és acélgyárat, hogy a megszűnt hadi kórház 17 ágyas egyik kórtermét a szükséges egyéb helyiségekkel együtt a vasgyári kórház céljaiba sürgősen átengedni méltóztassék. Vö. 557. Diósgyó'rvasgyár, 1918. január 9. Dr. Zakariás A kórház tíz év múlva sem bővül, sőt ezekkel a századfordulós állapotokkal külföldi vendégek előtt még büszkélkednek is... Gyárfás Ágnes 1976. 22. 619. Diósgyőr, Nóé és Amerika Az 1918. évi augusztus hó 9-iki értekezleten, a panaszbizottságnál történt tárgyalások ismertetése volt napirenden. Az előadó Kruppa Rezsó titkár: a gyár vezetősége a katonai parancsnokkal egyetértően vezényelt munkásokat jelölt ki, akik mint a diósgyőri vasgyári munkások képviselői vettek részt a panaszbizottság tárgyalásain; a gyárat két főtisztviselő képviselte. A panaszbizottság elnöke egy magasrangú katona (altábornagy v. tábornok) azt mondta, mivel a diósgyőri vasgyár nincsen katonai parancsnokság alá helyezve, csak a katonai parancsnokságok által odavezényelt hadimunkások, csak ezeknek a panaszai tárgyalhatók. A munkások panasza, hogy keveset keresnek, nem tudnak belőle megélni, az (altábornagy) elnök megkérdezi, hogy a 70%-os béremelést megkapták-e már, melyre Halmos felügyelő úr azt válaszolja, hogy ezen rendelet még nem érkezett le Diósgyőrbe, Ők nem tudnak róla semmit. A munkásoknak az a panasza, hogy az akkordárakat teljesen redukálják, akármilyen szorgalmasan dolgozzanak is. Az elnök (altábornagy) kérdésére, hogy igaz-e ez - Halmos felügyelő úr azt válaszolta, hogy ez már nagyon régi szokás a gyárban, az elnök megjegyezte, hogy úgy látszik, a diósgyőri gyárban még Noé korát élik Önök, hisz egyenesen hadiérdekbe ütköző cselekedetet művelnek, mikor a többtermelést úgy segítik elő, hogy a munkakedvet, az ambícziót, a szorgalmat bérredukálással jutalmazzák, hát hogyne amerikázna ilyenképpen az a munkás. Arra a panaszra, hogy a vezényelt munkások valóban sokszor maguk sem tudják, hogy hová tartoznak, amennyiben ha béremelést, ha szabadságot vagy áthelyezést kérnek, akkor a főnökök azt mondják, maguk nem tartoznak a mi hatáskörünkbe, maguk katonák, de büntetni a főnökök büntetnek bennünket. Az elnök (altábornagy) kijelenti, hogy minden vezényelt katona oda mehet dolgozni, ahol többet keres, föltéve azon gyár is, ahová menni akar, szintén katonai parancsnokság alatt van; akiket pedig a hadvezetőség szabadságolt 6 hóra vagy 1 évre, vagy bizonyos időre, szabadon választhatja meg azt a gyárat, ahol dolgozni akar, és szabadon szervezkedhetik, ahogy neki tetszik, ebben nem gátolja meg a katonai parancsnokság.