Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

1885. április 19-én a finomhengerde épülete - benne a szeggyárral - a tűz martaléka lett, felépítése azonban még ez év augusztusában megtörtént. 1888-ban a gépészeti és leltári felszerelések értéke 60.043.-ft volt. Az ekkor foglalkoztatott munkások száma 126 fő volt. Az üzem termelése: - 1887-ben 1110 to. - 1888-ban 2300 to. A szeg- és csavargyár termékei a m. kir. államvasutaknál, Budapest csaknem valamennyi gépgyárosánál, a budapesti villamosvasútnál és az osztrák-magyar államvasút társaságnál találtak kelendőségre. 1890-ben és 1896-ban az üzem berendezését kiegészítették. A század elejéről egy pár évet kiragadva, a termelés a következő volt: 1900. 1902. 1903. 1908. 1909. 3.000 to. 2.500 to. 2.500 to. 5.700 to. 5.400 to. A finomhengerdei anyagraktár 1907. végén megkezdett kiürítése folytán kibővült szeggyárban számos sajtó, kovácstűz és a tyrefondoknak meleg állapotban való hengerlés általi előállítására szolgáló 3 db gép szereltetett fel, miáltal a szeggyár termelőképessége lényegesen emelkedett. 1913-ban 2 db nagy orsósajtót, 1919-ben pedig 2 db csavarházsajtolót szereztek be az üzem részére. KKMA 76. 100. 780. 425. Bessemer acélgyártás beindítása A nagy eredményekkel megindított üzemfejlesztés egyik kimagasló eredménye a Bessemer-acélmű 1882 augusztus 19-i indítása volt. A Bessemer-kohóban 2 konverter, 2 regeneratív Az új vasgyárban csak kavarókemecéket építettek, holott akkor már működött Magyarországon - Rhonicon és Resicán - Bessemer-konverter. Hogy miért nem építettek az alapításkor Bessemer-acélművet, azt Pech Antal, a gyár alapítója, így magyarázza: „némileg azon helyzetben voltam, mint a magán vasgyárak birtokosai: nem bíztam feltétlen abban, hogy az acélgyártás felsőmagyarországi nyersvassal akadály nélkül keresztülvihető legyen." 1875-ben Pech Antal, aki akkor már a Selmecbányái Bányaigazgatóság vezetője, s egyúttal a diósgyőri gyár főfelügyeleti hatósága volt, világosan látta, hogy az acélsínek gyártásának milyen nagy a jelentősége. Épen ezért a pénzügyminisztériummal együtt a diósgyőri gyár részére egyik stájerországi vasgyárból 600 mázsa Bessemer-tuskót rendelt, hogy azokkal próbahengerlést végezzenek. A próbahengerléssel a kívánt célt elérték, mert ezzel jó gyakorlatot szereztek és bebizonyították, a gyárat úgy rendezték be és szerelték fel, hogy némi módosítással az üzemi berendezések szaporításával a versenyt más gyárakkal felvehessék. A kísérletek igen hasznosnak bizonyultak, amit a Selmecbányái Bányaigazgatóság a minisztérium felé is tudatosít, mondván: „..azon előny mindenesetre el fog éretni az által, hogy diósgyőri acélsínek fognak forgalomba hozatni és így a piac a későbben gyártandó acélsínekre elő fog készíttetni." Az igazgatóság az acél-