Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

3. Szent Gály Gyula: Üdvözlőkar. Zenekari kísérettel 4. Thern Károly: Dalünnepen 5. Hoppe Rezső: Népdalegyveleg 6. Lányi Ernő: Régi nóta 7. Fráter-Hoppe: 100 szál gyertya 8. Egressy: Szózat. Zenekari kísérettel Az összkarok minden csoportban versenyzőkre kötelezőek." A Magyar Dal 1925. augusztusi számában megjelent írás szerint „73 dalosegyesület vett részt e versenyen s vetélkedett három csoportba osztályozva az elsőségért. A nyújtott teljesítmények oly művészi nívón mozogtak, hogy a versenybíróságot a legnehezebb feladat elé állították..." A Szebenyi karnagy vezette tisztviselők dalegylete Lányi: Szabadság c. szabadon választott művével az I. csoportban második díjat nyert. Ezzel gróf Zichy Géza ezüstserlegét, egy aranyérmet a karnagy, 32 db ezüstérmet a közreműködő dalosok részére kaptak. A díjak kiosztásakor Bárczy István, Budapest polgármestere a zsűri nevében kijelentette, hogy a versenyben öt olyan dalárdát találtak, amely Európa bármely elsőrendű dalárdája mellett is megállná a helyét. Idesorolta a tisztviselők dalegyletét is. A nagyszabású országos verseny a Jószerencse dalosai számára is kiemelkedő sikert hozott. A tisztviselőknél lényegesen nehezebb körülmények között felkészülő munkások Becht József karnagy irányításával a III. csoportban második díjat nyertek, amely egy Szent Hubertust ábrázoló művészi lovasszobor. A diósgyőri munkások dalárdájának ez az országos helyezése kétségtelen bizonyítéka a szorgalmas munkának és a fejlődésnek. A Tisztviselők Dalegyletének 25. éves jubileuma (1911) Az egylet 1885. évi megalakulása minden kétséget kizáróan bizonyítható volt, s az egyleti zászlón is ez az évszám szerepelt. A 25. éves jubileumot így az első alapszabály jóváhagyásának