Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

rilis 18-án a Postamester című német filmmel indult a sorozat. Horzsa László lelkiismeretes munkája következtében éveken keresztül működött a filmművészeti kör neves fővárosi filmkritikusok részvételével. 1959 januárjában a Marx Károly utca 49. sz. alatti Oprendek Sándor pártszervezet helyiségében Szikra mozi névvel megnyílt a korábban magánkezelésű mozi. A nyitóelőadás a Ház a sziklák alatt című magyar film volt. A színház kiköltözése, valamint a központi könyvtárnak a megújult Bartók Béla Művelődési Házba való áttelepítése után a mozi oldalsó helyiségében gyermekmegőrző nyílt, hogy „...amíg a szülők a filmet nézik, gyermekeik óvónők felügyelete mellett szórakozhatnak". A filmszínház bevételei akkor még ezt az ingyenes szolgáltatást is megengedték. Az 1955. januárra befejezett felújítást követően alig több, mint négy év múltán felvetődött az akkor már 65 éves faszerkezetű épület veszélyességének ügye. A Lenin Kohászati Művek szociális igazgatójának vizsgálata, majd közlése váratlanul érte és megdöbbentette az igazgatóságot, hiszen még egy év sem múlt el a színház kiköltözése óta, amikor is 1960 őszén a felülvizsgálat eredménye napvilágot látott. Az azonnali bezárás mellett a filmszínháznak a 100. sz. Szakmunkásképző Intézet éttermébe való áthelyezését javasolta a szociális igazgató. Jelen történet krónikása, akkor a művelődési ház igazgatója mindent elkövetett a mozi megmentése érdekében. Ellenvizsgálatot kért a Szakszervezetek Országos Tanácsa műszaki osztályának szakembereitől. Végigvizsgálva a kitűnően megépített tetőszerkezetet, az volt a vélemény, hogy „...ez az épület még száz év múlva is állni fog!" Mindemellett minden elképzelhető segítségért folyamodott, a művelődési miniszter helyettesétől kezdve a kohó- és gépipari miniszterig, indokolva, hogy „...a 100. sz. MTH intézet étkezőjébe a gépek beszerelése, gépház építése, valamint a szükséges feltételek megteremtése olyan hatalmas összegbe kerül, melyből a jelenlegi épület veszélyességének elhárítása néhány évre még megtörténhetne. A művelődési feladatokra, valamint a várható ellátatlanságra való hivatkozás sem jelen-