Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között
A vasgyári közönség nagy örömmel fogadta a hivatásos művészeket, de gyakran jött ki a vasgyárba a miskolci közönség is. Leglelkesebb híveik azonban a vasgyári műkedvelők voltak, akik estéről estére a széksorokban ültek, hogy ellessék a szakma fortélyait, azokat saját műkedvelő munkájukban hasznosítsák. A hivatásos színtársulat az első világháború kitöréséig minden nyáron megjelent a „vasgyári színház"-nak elnevezett munkásétteremben és néhány hétig vendégszerepelt. Opera a műkedvelők színpadán Lauday János nagy lelkesedéssel látott újra munkához. Az 1910. december 1 T-i választmányi ülésen javasolta, „...hogy a szylveszter esti program 1. felv. vígoperából és még azonkívül 7 számból álljon". Javaslatával kezdetét veszi egy olyan törekvés, mely műkedvelői szinten kiváló képességeket, áldozatvállalást és rengeteg munkát igényelt. Senger Gusztáv, a későbbi karnagy e törekvésekben pótolhatatlan segítőtárs lesz. A tisztviselők műkedvelői - belekóstolván az opera ízébe újabb feladatot tűztek maguk elé. A lutheránus nőegylet javára Mascagni: Parasztbecsület c. operáját mutatták be. Az újabb kezdeményezés igazi elismerését akkor nyerte el, amikor a dalegylet fennállásának 25. évfordulóján, 1911. július l-jén a munkásétteremben a jubileumi ünnepség keretében megismételték. A zenei anyagot és a kosztümöket az egri színtársulat igazgatója bocsátotta rendelkezésre, a gyárfőnökség 10-12 próbára díjmentesen biztosította a zenekart. Az Ellenzék c. lap 1911. július 4-i számában erről így írt: „Elsősorban a vasgyári társadalomból összeállított zenekart kell megdicsérnünk, mely abszolút zenei biztonsággal, kiváló készültséggel, művészi tudással és az ebből következő helyes ritmusérzékkel fényesen oldotta meg feladatát. Nem kisebb sikert arattak a szereplők. Elsősorban kell itt megemlékeznünk Hermanne Hnilitschka Marosáról, aki Santuzza nehéz szerepét