Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

4. A „diósgyőri vasgyár színháza" A színjátszás első jelével a tisztviselők 1885. évi szilveszter­estjén találkozunk, amikor az újonnan alakult dalárda bemutatko­zása mellett az Angolosan című vígjátékot is bemutatták. Az óév búcsúztatása volt újra az alkalom, amikor a Borsod-Miskolci Ér­tesítő 1887. december 29-én hírül adja, hogy: „A diós-győri vas­es aczélgyár alkalmazottainak dalegylete a szilveszter estvéjén is­mét rendez egy mulatságot, mely a táncz mellett különféle tréfás mulatságokkal lesz összekötve." Két évvel később az 1889. év szilveszteréről olvashatjuk, hogy „Hangverseny és tánczmulatság tartatott Sylveszter estélyen a diósgyőri vasgyárban. A hangverse­nyen a gyári dalárda és több műkedvelő működött közre." A vasgyári fiúiskolában 1891. április 25-én felavatott szín­padon - mely az akkori köztudatban mint a „diósgyőri vasgyár színháza" szerepel - az ünnepség harmadik részében Az egyetlen lány c. egyfelvonásos vígjátékot mutatják be Meregalli-Ehren­reich Ede tisztviselő betanításában. „Neki, mint szintén műked­velőnek, becsületére válik a minden tekintetben meglepő siker". E jelentős bemutatkozás szereposztása ránk maradt. Szum­balinszky földbirtokos: Schréder Gyula; leányai: Beczási Gusztávné, Istváncsics Matild, Brodreisz Róza, Hnilitschka Gyuláné és Csellár Matild; a lányok férjei, udvarlói: Mikovényi Zsigmond, Gaál Kálmán, Obholczer Béla és Brodreisz János; va­lamint Bódi, a vén szolga: Ocsenás János. A Borsod-Miskolci Értesítő 1891. április 30-i számában a bemutatóról így írt: „A hol az első kísérlet már ennyi sikert mu­tat fel, ott igazán szép jövőt várhatunk e dicséretre méltó társa­dalmi mozgalomtól, s itt valóban nem hiába építették a színhá­zat... Folytatása következik. Mert ezzel nemcsak az előadások sora kezdődött, hanem azon társadalmi munkáé is, melynek fel­adata lesz az idegen nyelvű és szokású gyári munkás népet saját tűzhelyénél áthódítani a magyar nemzetiséghez nemcsak nyelvé­ben, melyet különben az iskola eszközöl hatásosan, hanem érzé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom