Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

4. A „diósgyőri vasgyár színháza" A színjátszás első jelével a tisztviselők 1885. évi szilveszterestjén találkozunk, amikor az újonnan alakult dalárda bemutatkozása mellett az Angolosan című vígjátékot is bemutatták. Az óév búcsúztatása volt újra az alkalom, amikor a Borsod-Miskolci Értesítő 1887. december 29-én hírül adja, hogy: „A diós-győri vases aczélgyár alkalmazottainak dalegylete a szilveszter estvéjén ismét rendez egy mulatságot, mely a táncz mellett különféle tréfás mulatságokkal lesz összekötve." Két évvel később az 1889. év szilveszteréről olvashatjuk, hogy „Hangverseny és tánczmulatság tartatott Sylveszter estélyen a diósgyőri vasgyárban. A hangversenyen a gyári dalárda és több műkedvelő működött közre." A vasgyári fiúiskolában 1891. április 25-én felavatott színpadon - mely az akkori köztudatban mint a „diósgyőri vasgyár színháza" szerepel - az ünnepség harmadik részében Az egyetlen lány c. egyfelvonásos vígjátékot mutatják be Meregalli-Ehrenreich Ede tisztviselő betanításában. „Neki, mint szintén műkedvelőnek, becsületére válik a minden tekintetben meglepő siker". E jelentős bemutatkozás szereposztása ránk maradt. Szumbalinszky földbirtokos: Schréder Gyula; leányai: Beczási Gusztávné, Istváncsics Matild, Brodreisz Róza, Hnilitschka Gyuláné és Csellár Matild; a lányok férjei, udvarlói: Mikovényi Zsigmond, Gaál Kálmán, Obholczer Béla és Brodreisz János; valamint Bódi, a vén szolga: Ocsenás János. A Borsod-Miskolci Értesítő 1891. április 30-i számában a bemutatóról így írt: „A hol az első kísérlet már ennyi sikert mutat fel, ott igazán szép jövőt várhatunk e dicséretre méltó társadalmi mozgalomtól, s itt valóban nem hiába építették a színházat... Folytatása következik. Mert ezzel nemcsak az előadások sora kezdődött, hanem azon társadalmi munkáé is, melynek feladata lesz az idegen nyelvű és szokású gyári munkás népet saját tűzhelyénél áthódítani a magyar nemzetiséghez nemcsak nyelvében, melyet különben az iskola eszközöl hatásosan, hanem érzé-