Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

24. kép. A Jószerencse dalkör tagjai közül sokan lettek vöröskatonák, 1919. A Jószerencse dal- és önképzőkör tagjai közül sokan lettek a Vörös Hadsereg katonái, többen ott voltak Budapesten a monitorok, valamint a Ludovika Akadémia lázadásának leverésénél. Még áll a tanácshatalom, amikor a tisztviselők dalegylete 1919. június 24-én az új alapszabály szerint a működő tagokkal kibővített választmányi értekezletét tartja. A választmányi ülésen „az elnök... karnagynak Senger Gusztávot ajánlaná megválasztásra". A soron következő, 1919. november 8-ai választmányi ülésen az „elnök... sajnálattal jelenti, hogy az időközökben beállott politikai viszonyok folytán üléseinket nem tarthattuk meg. Kulturális missiót szolgálni lett volna kötelességünk, de ez a mai nehéz időkre való tekintettel felfüggesztetett. Örömmel konstatálja, hogy a kibontakozás küszöbén állunk..." A háború befejeztével több száz vasgyári munkás volt vagy maradt fogságban. Erdélyi Dávid, a Jószerencse Budapesten tarsi