Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

lete a II. csoportban versenyzett. A Magyar Dal 1925. augusztusi száma így emlékszik vissza az eseményre: „Eger ősi városában az addig látott legimpozánsabb keretek és a magyar dalosügy kultúrés nemzetnevelő hivatottságával szemben tanúsított teljes megértés és méltánylás közepette s oly meglepő művészi készültséggel, hogy az elsőség kérdésének eldöntése még a kiváló tekintélyekből álló zsűrit is a legkényesebb feladat elé állította. ... Összesen 41 egyesület nevezett a versenyre összesen 1300 dalossal. Az első csoportra 16, a második csoportra ugyancsak 16 és a harmadik csoportra 9 egyesület jutott. ... A magyar dalosok hazafias kegyeletüknek is kifejezést adtak, Dobó István emlékszobrának leleplezésénél a Hymnust és a Szózatot énekelvén el. A zsűri oly nagy vihart okozott s a lelkekben oly soká még gyűrűző ítélete a következő döntést hozta: az első díjat - az országos egyesület nagy aranyérmét - a Lugosi Magyar Dal- és Zeneegylet ... nyerte. ... A második csoportban: az 1. a) díjat a Balassagyarmati Dalegylet, az 1. b) díjat a Diósgyőri Vas- és Gépgyári Tisztviselők Dalegylete ... nyerte." A tisztviselők dalegylete Lányi: Rab hazának fia c. szabadon választott darabjával nyerte el a helyezéssel járó „ezüst- és aranyművű" lantot. A Jószerencse dalosai az Édes lánykám c. dalt mutatták be és egy oklevelet nyertek. A Jószerencse dalegyletben ekkor évtizedekre szóló kezdeményezés született. Az 1907. október 17-i választmányi ülésen Stefáni János főrendező javasolja, hogy egyletünk bővíttessék ki olyképpen, hogy kebelében egy fiók egylet legyen alakítandó, melynek czélja a betegsegélyzés s csekély halálozási segély nyújtása. Meggyőződése szerint ezáltal egyletünk szélesebb rétegben tudna kiterjeszkedni. Miután az elnök kérdésére a választmány általánosságban elfogadja az indítványt, annak létesítése elhatároztatik..." E határozatával a Jószerencse olyan mozgalmat indított el a diósgyőri vasgyárban, mely évtizedekig volt anyagi segítségére a munkásoknak betegség, halálozás esetén.