Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

években is használta a munkások énekkara és színjátszó csoportja. Sőt a Diósgyőrvasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes is ezen a színpadon mutatkozott be 1952. április 26-án. * * * A Jószerencse választmányi ülésén először 1896. július 2-án hangzott el javaslat zászló alapítására, ekkor azonban a megvalósításra nem került sor. Az ugyanez év augusztus 22-i ülésen azonban már határozat született, sőt abban is döntöttek, hogy a kezdő tőkét a november 15-re tervezett színdarab bevételéből 50 forinttal megalapítják. 1900 elején a zászlószentelési bizottság felhívást bocsátott ki. A felhívásra 336 adomány érkezett magánszemélyektől, gyári munkáskollektíváktól, testvérdalárdáktól. A legkisebb adomány 30 fillér, a legnagyobb a váltó-, lakatos- és lánctagműhely dolgozóinak 95 koronás adománya. Végül is koronaértékben 4.829.39 K. gyúlt össze, melyből a zászló beszerzési ára 1.600 korona volt. Az ünnepséget megelőzően, mintegy másfél hónappal már kibocsátották az ünnepség sorrendjét tartalmazó meghívókat. Az alkalmazottak dalegyletét külön levélben kérték fel a testületi közreműködésre. Az ünnepség lefolyásáról a Szabadság 1900. június 6-i száma így írt: „A Diósgyőrvasgyári Jószerencse Dal- és Önképzőkör újonan beszerzett zászlóját pünkösd vasárnapján szentelte fel Kiss László diósgyőri plébános a küldöttek és nagyszámú vendégek jelenlétében... A testületek s küldöttek hosszú sora s két zenekar egészítette ki a menetet, beláthatatlan közönségtől kísérve... A Jószerencse dalkör a jeligéjét és Hubert Fohászát énekelte precízen Szebenyi karmester vezénylete mellett. Még a szegedi és a Jószerencse dalkör énekelte zenekar kíséret mellett a Hymnust, melynek végeztével a szegek beverése következett. Az arannyal dúsan hímzett zászló e feliratot viseli: „Ereznek, vasnak életet ád erős karunk, Szeretni e drága hazát lelkesít dalunk!"