Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között
nevek tűntek fel a szereposztásban, akiket Benke Béla is „fiatalos lendülettel" rendezett. Az 1947. év főleg a farsang idején volt gazdag egyfelvonásos tréfákban, villámjelenetekben, melyekkel az üzemek dolgozói saját munkatársaikat szórakoztatták. A vasgyári cserkészek a csellengő vasgyári gyermekek számára vasárnap délutánonként gyermekelőadásokat" rendeztek Réti Aladár és Gajdos Ede vezetésével. Az elhangzott kritikák, de a művelődésirányítás részéről is megfogalmazott megjegyzések következtében 1947-től megváltozott a műkedvelők műsorpolitikája. Találkozunk majd még kitűnő kiállítású operettekkel, de a kívánt műfaj erőteljesebb megjelenését fogjuk érzékelni. Ennek kimagasló példája az 1947. április l-jén színre került Kós Károly: Budai Nagy Antal című színjátéka. Júniusban a vidéki városok munkásszínjátszóinak versenyében a darab harmadik és negyedik felvonásának a bemutatásával a Jószerencse műkedvelői az első díjat nyerték el. A nyár folyamán a szabadtéren is több előadásban láthatta a vasgyári közönség a nagyszerű bemutatót. Mielőtt a nagy szabadtéri produkciókra térnénk, meg kell említenünk, hogy 1947. július 25-én megalakult a Magyar Szabad Színjátszók Országos Szövetsége helyi szervezete. A Jószerencse egyesületet Zsellér György titkár képviselte. A szervezkedés célja: „...a szabad színjátszás megkönnyítése, a társadalom minden rétegének öntevékeny kulturális egységgé fejlesztése. Az egyesület harca megfelelő darabok szövegkönyvének a tagok rendelkezésére bocsátására, komoly értéket képviselő prózát, népi játékot és tartalmilag vagy zeneileg értékes és helyes irányzatú operettek színrehozatalára..." (Szén és Acél, 1947. augusztus 1.) A nyárra nagyszabású szabadtéri előadás-sorozatot tervezett a Jószerencse. Ahogyan ők is mondták: „Nagy fába vágták a fejszéjüket". A diósgyőr-vasgyári teniszpályán 10 x 24 méteres színpadot építettek, mely elsődlegesen Trembeczky Dezső, Juhász Endre és Tamás Sándor, régi Jószerencse-tagok szakértelmének volt köszönhető. Augusztusban Fazekas Mihály: Ludas Matyi című
