Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

ban a gépgyárak párt- és szakszervezeti szervei a kulturális szakmai és anyagi erők egyesítését határozták el. Az együttes nevét „Diósgyőri Gépgyárak Szinvavölgyi Művészeti Együttes"-re változtatták, székhelye a Könnyűgépgyár korábbi „Béke" Művelődési Otthona lett. Az egyesítés nem volt minden szempontból sikeres. A próbahelyiség rendszeres hiánya kedvetlenséget, a létszám lemorzsolódását vonta maga után, jóllehet az év még sok feladatot tartogatott számukra. Az együttes meghívására 1957. augusztus 17-én 60 tagú együttes érkezett Diósgyőr-vasgyárba. Nagy tarka est című műsorukat 18-án mutatták be a Könnyűgépgyár kultúrotthonában, majd a miskolci népkerti szabadtéri színpadon léptek fel nagy sikerrel. Augusztus 20-án a vasgyáriak Perecesen, a szabadtéri színpadon mutatták be a Csehszlovákiába készített műsorukat, Ajaki leánytánc, Verbunk és csárdás, Pusztafalusi legényes, Pásztortánc, Szatmári táncok és a Borsodi szvit szerepeltek. A külföldi út azonban nem valósult meg, mert a 60 tagú vendégegyüttessel szemben 120 fővel kívántak utazni, a „vagy mindenki vagy senki" elv alapján. Ezt a rimaszombatiak nem vállalták. 82. kép. A Szinvavölgyi Népi Együttes alapító tagjai, J954.