Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

III. A műkedvelő színjátszómozgalom (1920-1945)

Diósgyőri szabadtéri játékok (1942) Fennállása során a Jószerencse Dal- és Önképzőkör műkedvelői számos sikert értek el mind prózai, mind énekes darabok bemutatásával. Legnagyobb sikereik mégis az operettekhez fűződnek. Teljesen érthetően, hiszen minden korban rendelkeztek kitűnő énekesekkel, a vasgyári zenekar hivatásos szinten töltötte be szerepét és mindig akadt tehetséges rendező is operettek színrevitelére. Még évtizedek múlva is emlékezett a vasgyári közönség a szinte minden idők legnagyobb vállalkozására, Szilágyi-Huszka: Erzsébet c. 3 felvonásos operettjére. Az 1940. szeptember 26-i és október 19-i előadás bevezetése is felkeltette az érdeklődést: „Az operett keretében ragyogó, új díszletek, külön erre az előadásra beszerzett korszerű öltözetek és a kipróbált szereplői gárda kerül bemutatásra, mely - minden reményünk megvan rá - méltóképpen fogja visszatükrözni a darab nagyszerűségét és a királyi udvar finom hangulatát..." A bemutató és az ismétlés után a sajtó nem fukarkodott az elismeréssel. A nagy sikerélmény két év múlva is élt még a Jószerencse vezetőségében. 1942 augusztusában Zóni László kezdeményezésére alapos terepszemlét tartottak a diósgyőri Tapolcafürdő területén, majd a gyárigazgatósághoz fordulnak engedélyért. Az előkészületek rendkívüli gondosságot és előrelátást követeltek, amelyek érzékelhetők a kérelemben. A szabadtéri bemutatót 1942. augusztus 22-re tervezték. A kormányzóhelyettes, vitéz Horthy István halála miatt elrendelt országos gyász augusztus 29-re módosította az időpontot. A sajtó már a tervről is áradozik: „A vadregényes diósgyőri várrom mellett elterülő strandfürdő csodás természeti szépségű környezetében... Pazar új díszletek, hatalmas kórus, mintegy 200 szereplő, gyönyörű tűzijáték, színpompás ruhák fogják csodálatba ejteni a rendezés minden szépsége mellett a közönséget..." Majd az előadás után ezeket olvashatjuk: „Ott, ahol évszázadokkal ezelőtt és évszázadokon át a történelem járt, Nagy Lajos, Mátyás és Beatrix a várrom árkádjának