Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

szervezett munkások képviselőit. Utána Csacsovszky József, a diósgyőri vasmunkások titkára adott rövid ismertetést az 1918 óta kifejtett munkáról, mely lehetővé tette a gyűjtésből és az önkéntes adományokból összegyűlt otthon-alap átmentését és e második otthon elkészítésének bravúros körülményeit. Este a székház „nemesen egyszerű és mégis emelkedett hangulatot kiváltó nagytermében'

, díszhangversenyt rendeztek. Ezen közreműködött a vasgyári zenekar Forrai István vezényletével. A Vasas Férfikar a Jelige elhangzása után Kornai-Novák: Zászlóbontás, Ady-Kodály: Felszállott a páva, dr. Horváth: Ej uhnyem című művét és Nóvák népdalegyvelegét énekelte Gránáth József tanár vezetésével. Baló Elemér Ady- és Petőfi-verseket szavalt, majd ifj. Kerner Antal hegedűművész működött közre nagy sikerrel. „Az avatóünnepély szép emlékével eltelve fejeződött be a nagy nap, hogy az ünnepet felváltsa a szorgalmas, kemény, bátor, hűséges munka, amelynek célja úgy a diósgyőri, mint az egész magyar vasmunkásság gazdasági és kulturális felemelkedése" írta a Magyar Vasmunkások Lapja, amely emelkedett hangulatban így folytatta: „... íme, áll az új Vasmunkás-Otthon, a vasas akarat, a vasas alkotó munka acélból és betonból faragott bizonyítéka. A diósgyőri fáklya fénye is besugározza az egész országot és üzeni minden vasmunkásnak: legyetek állhatatosak, legyetek kitartóak és egy pillanatra se tévesszétek szem elől a célt... Vasasok, legyetek egységesek, legyetek hívek a Szövetséghez, legyetek kitartóak a harcban." Kassa 1941. június 26-ai bombázását, Nagy-Magyarország Szovjetunióval szembeni hadbalépését követően hadiüzem lévén - a diósgyőri gyárak munkásait és alkalmazottait még nem tizedelte a mozgósítás, de a közvélemény teljes figyelme „a magyar hadsereg sikeres mozdulatait és győzedelmes előrenyomulását" kísérte. A művészeteket kedvelő közönség mással volt elfoglalva. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1941. október 25-i számában olvashatjuk: „Üresek, vigasztalanul üresek a miskolci színház széksorai. Akár prózát, akár zenés darabot tűz mű-