Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

lő gárdája. Némethy Imre egyesületi elnök visszapillantásában megemlékezik a 46 esztendő eredményes és szép munkájáról, a dalárda énekszámaival, a műkedvelők pedig a három hete művészi felkészültséggel előadott Nyírő: Jézusfaragó ember-évei búcsúznak a csákány alá kerülő színpadtól." Ennyi év után nehéz felkutatni, hogy a nagy fellendülés, a jóléti intézmények fejlesztése miért pont a kultúrháznál akadt el. írásos nyomait nem lehetett felfedezni, az akkori szóbeszéd a központi vezérigazgató pozíciójának megrendülésével magyarázta, így az ódon épület még 1964. augusztus l-ig szolgált, csákány alá pedig 1970-ben került. Az új kultúrház építésének elmaradása nagy keserűséget váltott ki a Vasgyár közéletében. A Jószerencse továbbra is szívén viselte a gondját. 1940. október 31-én a gyárigazgatóságnak küldött levelükben az alábbiakat írták: „A helybeli munkásság széles rétege megbízottjaik útján, egyesületünk választmányi gyűlésein és közgyűlésein több alkalommal s mindinkább sürgetően kéri a munkáskultúrház problémájának megvalósítását. Egyik választmányi gyűlésünk egyesületünk keretében egy szűkebbkörű bizottságot bízott meg azzal a feladattal, hogy ezt az égető szükséggé vált kérdést s megoldhatóságának módozatait beható vizsgálat tárgyává tegye..." Ezt követően felsorolják a felépítés szükségességének indokait, a leromlás tényét, majd konkrét javaslatot tesznek a megoldás segítésére: „Elgondolásunk szerint a „vasgyári zenealap számlá"-n fennálló összegből egy rész, amely talán egyelőre nélkülözhető, továbbá egyesületünk választmánya által erre a célra felajánlott, minden előadásunk bevételének 20%-a s ugyancsak valószínűnek tartjuk - a többi cca 50 egyesület által hasonlóképpen felajánlásra kerülő összegek, amelyeket addig bocsátanánk rendelkezésre, míg a kultúrház költsége teljes fedezetet kapna, biztos alapjai volnának az új kultúrház megépíthetőségének. Ezenkívül egyesületünk gyűjtőívekkel kíván a Vasgyár közönségéhez fordulni, hogy az így öszszegyűlő fillérekkel is előbbrevigyük tervünket, a mindnyájunk által már oly nehezen várt megvalósulás felé..."