Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

Remény, szerelem szétzúzva, Rideg a szív nincs érzemény Látva, hogy a remény mellett A való mily koldus, szegény. Jön a tavasz langy fuv alma, Virág, mező, lomb újra él, S kis pacsirta víg dalánál Felenged a fásult kedély. Szép a zene minden ága Egyenlően szép mindenik, S akármelyik kifejezi Az emberek érzelmeit. Minden szívhez megtalálja Az utat e száraz kis fa, A szenvedőt, a vigadót Vigasztalja - megríkatja. Szép vagy te is óh szerelem S boldogítóbb mindannyinál, Édesebb a lépes méznél, Fényesebb a napsugárnál. Ámde lehetsz keserű és Sötét mint a pokol maga, Adhatsz éltet, de lehetsz is Ugyanannak a gyilkosa. Ki ne lépne hát örömmel lliáliának templomába, Ki ne tenné tehetségét Áldozatként oltárára. Hisz amit a költő leír S melyekben szív, lélek vagyon, Azokat mind egytől-egyig Látni fogjuk e színpadon.