Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

4. A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda fénykora (1931) Az igazi, nagy dalosünnep Diósgyőr-vasgyárban az augusztus 15-én és 16-án megrendezett zászlóavatási ünnepség volt. Működésének hatodik esztendejében avatott zászlót a vasas szakszervezeti férfikar. A meghívásnak a Budapesti Vasas Énekkar Krén Géza vezetésével, a Debreceni Vasas Énekkar Forrai István vezetésével, a Pesterzsébeti Altalános Munkásdalkör Maray Jenő vezetésével tett eleget. Helyből a Jószerencse Dalkör és a Tiszti Dalegylet vett részt Nagy Ferenc, illetve Szilágyi Levente vezetésével. 1931. augusztus 15-én délután a dalárdák a munkásotthon udvarán gyülekeztek, ahonnan a sportpályára vonultak. Itt az összkar Gránáth József vezetésével a munkás-dalosszövetség jeligéjét, valamint a Himnuszt énekelte el. Ezt követően Lestyánszky Dezső gyárigazgató mondott üdvözlő beszédet, többek között ezeket: „... az igazi demokrácia nem lehet más, mint a szigorúan csak tehetségesek érvényesülése és vezető szerephez jutása, legyen az a tehetség államtitkári vagy lakatos munkásházból sarjadzott..." Őt követően Schein Béla, a munkás-dalosszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a zászlók megkoszorúzása következett. A sporttelepi ünnepség végén az összkar a Ne csüggesszen c. dalt énekelte. 60. kép. Az ünneplő Vasas dalkör, 1931.