Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között
54. kép. A Jószerencse női dalkörösei és Than Gyula zeneszerző Debrecenben, 1929. ra meghívást kapott a vasgyári zenekar is Senger Gusztáv karnagy vezetésével, valamint a Jószerencse dalosai és műkedvelői is. 202 dalárda 9147 taggal vett részt, mely létszámból így magas a diósgyőr-vasgyáriak száma. A diósgyőr-vasgyári dalárdáknak nem termett siker a debreceni mezőnyben. Sem a Jószerencse, sem a Tisztviselők Dalköre nem szerepelt a díjazottak között. Egyébként a fogadtatásról és a rendezésről Balázs Győző emlékezik meg, többek között az alábbiakkal: „Az a körültekintő gondosság, feledhetetlen hatást kiváltó előzékenység, művészi ízlés, szinte sírjából új életre keltett édes, magyaros vendégszeretet, csín, tisztaság és rend, amivel a versenyünnepélyre tóduló tömegek minden egyes tagjával szemben tudott úr lenni ez a nemes város, több volt, mint sablonos rendezés. Magyar szív és lélek örvendetes megnyilatkozása volt..." Utalva a diósgyőr-vasgyáriak sikertelenségére, Balázs Győző még ezeket írja: „...a reménykedések jégverése tiport végig az eredmények kihirdetésével. Tengernyi csalódás... amikor látjuk az országos arénában, mekkora erőkkel állunk szemben, letörpü-