Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között
János egyleti karnagynak, ki fáradságot nem kímélve dolgozott a versenydarab betanításán s azt oly tökélyre vitte, hogy a dalkör az I. csoport III. díját érdemelte ki, s köszönetet mond a dalárda minden egyes résztvevő tagjának, kik úgy a szereplésükkel, mint példás fegyelmezettségükkel a legnagyobb elismerést vívták ki." A szegedi dalosversenyt megelőzően a diósgyőri dalárdák jelvényeket készíttettek. A Jószerencse Dal- és Önképzőkör jelvénye ránk maradt. Kultúrotthon és dalosverseny Miskolcon (1928) 1928. november 25-én, gondos előkészítő munka után kultúrotthont avattak Miskolcon, a Felsővárosban. Ezzel egyidejűleg dalosverseny is szerepelt a programban. A Felsővárosi Dalkör által meghirdetett versenyen 22 dalárda mintegy ezer dalossal vett részt. Az öt csoportba osztott versenyen találkozunk a diósgyőr-vasgyári keresztényszocialista szakszervezet dalkörével Schirger Antal vezetésével. így ebben az évben újabb férfikarral gazdagodik a diósgyőr-vasgyári dalkultúra. Mint most alakuló együttes, az öt csoporton belül a kezdő énekkarok között kapnak helyet. Szerepléseikkel, eredményeikkel a továbbiakban még találkozni fogunk. Az 1928. esztendő még egy énekkar, méghozzá vegyes kar létrehozását is eredményezi. A református egyház hozza létre vegyes karát elsősorban az egyházi igények kielégítésére. Vezetőül azt a Szűcs Loránd tanárt kérik fel, aki az elkövetkező évtizedekben - Forrai István karnaggyal együtt és mellett - a diósgyőr-vasgyári dalkultúra egyik nagytudású, kitűnő szaktekintélye. A református vegyeskar 1948-ban megszűnt, de Szűcs Loránd nélkülözhetetlen a gyártelep magasra ívelő dalosmozgalmának fejlesztésében és eredményességében. A versenyen a Jószerencse dalárdája a nehéz műdalcsoportban indult és Farkas Nándor: Repülj, fehér galamb című kitűnő művével a csoport második díját nyerte el. A Tisztviselők Dal-