Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

„Dalolj vasas, dalod zúgó vihar, Hirdessen jogot, szabadságot; Föl harcra, föl az igazságért, Föl harcra egymásért, S eljő a jobb, szebb világod!" A létszámában jelentősen megcsappant, megrendelésekkel alig ellátott gyár vezetésének és munkásainak reménytkeltő értesülés volt, hogy az 1926. április 15-i, Szófiában megtartott versenytárgyalásokon a diósgyőri vasgyár nyerte el a bolgár kormány 1500 vagonnyi sínrendelését. A mintegy 800 000 dolláros, itt 56 milliárd koronás megrendelés kb. egy évre biztosítja a munkalehetőséget. A megrendelés birtokában a gyár igazgatósága a lecsökkentett létszám mellett a munkaidő meghosszabbítása érdekében kezdett tárgyalásokat a munkásokkal. Napi 12 órában kívánták a munkaidőt megállapítani. A munkásság véleménye más. Hogy újabb elbocsátások ne következzenek be, beleegyeztek a heti 4-5 napos munkarendbe, „...inkább ezt az eszközt választják a vasgyári munkások, mintsem, hogy újra többszáz ember teljesen kenyér nélkül maradva kikerüljön az utcára." A bolgár megrendelés a napi 24 óra kihasználását követeli meg, ezért a hét első munkanapján kétszer nyolc órát, a többi napokon egyszer nyolc órát dolgoznak. A vasgyári Túrán Egyesület és amatőr képzőművészeti kiállításai (1926) A faji és nacionalista alapon működő Túrán Egyesület Diósgyőr-vasgyárban is élénk közművelődési tevékenységet folytatott. Rendszeresen találkozunk irodalmi és emlékműsoraikkal önálló vagy a dalárdákkal közös rendezésben, színdarabokat mutattak be. 1926 februárjában megszervezte a vasgyárban munkálkodó amatőr képzőművészek első nyilvános tárlatát. 21-én, vasárnap a