Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

amely a háborúban ágyút gyártott, de amelynek fölszerelését az oláhok elvitték, egy megszállott területen lévő textilmű rendezkedne be..." Ilyen körülmények között kellett működnie a már nagy múltúnak számító kulturális művelődési egyesületnek, s azoknak is, amelyek most alakultak, vállalva minden nehézséget az önművelés és mások szórakoztatása érdekében. A diósgyőri vasgyárban a legnehezebb időszakban, 1922ben a római katolikus egyház felügyelete alatt és annak igényei kielégítésére megalakult a Palestrina Vegyeskar, melynek első karnagya Philippi Vilmos, vasgyári róm. kat. kántortanító lett. Az egyház igényeinek kielégítésén kívül részt vesznek világi hangversenyeken és más rendezvényeken is. Szerepléseikkel a későbbiek során még találkozni fogunk. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások miskolci és diósgyőrvasgyári csoportjai 1922 decemberében elhatározták, „... hogy a munkáskultúra kiszélesítése érdekében rendszeres oktató előadásokat rendeznek, melyek hetenként egy-egy este minden pártérdeken felülállóan a tudományos igazságok terjesztését célozza". Miután a miskolci sorozatok igen sikeresen indultak, a diósgyőrvasgyári helyi csoport beadványt intézett a gyárvezetőséghez, melyben a tudományos előadások megtartásához a munkásétterem átengedését kérte. Kérelmükre a gyárfőnök az alábbi választ küldte: „A múlt év október 21-én 102. s ennek kiegészítéseképpen múlt év november hó 17-én 104. sz. alatt kelt beadványaira értesítem, hogy a munkáséttermet a tervbe vett úgynevezett tudományos előadások megtartására nem engedhetem át... A m. kir. vas- és acélgyár főnöksége egyénileg is, de úgy is, mint a magyar állam ipari vállalkozásának diósgyőri képviselőjét, a munkásképzés terén, illetve a tudományos előadások tartását érintően is, csak azok az általános érdekek vezethetik, melyek a fennálló társadalmi rend biz-