Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

A diósgyőri vasgyárban még éveket kellett várni az állandó mozira. 1910 nyarán Bozóki nevű vállalkozó a vasgyári temető melletti réten nagy sátrat emelt és ebben tartott vetítéseket. Az alkalmi mozi nagy látogatottságnak örvendett, de csak a nyári hónapokban működött. Ősztől tavaszig a vasgyári közönségnek meg kellett elégednie azzal a szerény lehetőséggel, melyet az alkalmi kinematográf-vetítések kínáltak. A Jószerencse választmányának 1912. október 11-i ülésén „Zsíros alelnök jelenti, hogy a gyárfőnökség egy mozgó fénykép vetítő gépet szerez be, melyet az iskolának és egyletünknek fog átengedni használatra. Ajánlja, hogy mi ezzel szemben a vetítő gépünket a Bányamécs dalkörnek kölcsönözzük oda használatra." * * * A Miskolci Napló 1913. augusztus 2-án arról tájékoztat, hogy „A vasgyár főnöksége engedélyt adott Lakatos Sándor és Szigeti Andornak, a budapesti Apolló-színház üzletvezetőjének állandó mozgó-képek előadására. - Helyeseljük a főnökség ezen rendelkezését, mert ezáltal a gyár alkalmazottai olcsó és jó szórakozásban részesülnek. Az első előadás e hó 2-án (szombaton) lesz." A vasgyári állandó mozi első, megnyitó előadását nagy propaganda és nagy várakozás előzte meg, de számos akadály is hátráltatta a bemutatót. Végre minden akadály elhárult és 1913. szeptember 26-án a Jószerencse dal- és önképzőkör kezelésében a vasgyári munkásétteremben megnyílt az első állandó mozi. Az ünnepi megnyitó előadáson, melyre rendkívül nagy tömeg volt kíváncsi, a 36. kép. „Ős" mozijegy az Új diósgyőri mozgószínházból, 1913.