Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A Martin-acélmű rekonstrukciója az első hároméves terv (1947-1949) és az első ötéves terv (1950-1954) időszakában

akkor alakult ki az a gyakorlat, hogy a kormányszervek kiosztották az iparágaknak, vállalatoknak az éves terveiket és havonta annak 12-ed részét kérték számon mind országos, mind helyi felügyeleti és pártszervek, hatóságok. Ezt a gyakorlatot még 1953 első félévében is fenntartották. A felemelt terv mindent elsöprő fontosságára nyilvánvalóan a szovjet tanácsadók is megkapták a megfelelő szovjet eligazításokat, s Budilkin is frontálisan ráállt a termelés mindenáron való hajszolására. Ezen a tavaszon rengeteg éjszakát töltöttünk együtt az üzemben - nem mintha én egyedül az előzőekben nem tettem volna nagyon sokszor. A mi diósgyőri acélgyártó morálunk - minőségi acélgyártók lévén - a technológiát tartotta elsődlegesnek, ő pedig sokszor háborgott, mikor nem engedtem az adagot lecsapolni, mert valamilyen próba még nem volt megfelelő, s valami beavatkozás vagy éppen időkivárás szükséges volt. így előfordult, hogy egyik acélgyártónk még újabb salakpróbát vett, ő pedig már unszolta csapolásra. Az acélgyártó magyarázta a tolmácson keresztül, hogy miért van rá szükség, s én rászóltam: ne vitatkozzon vele, nem ért hozzá. Kedves tolmácsa, Hamburger Jenő ezt nyilván megmondta neki, s ez betetézhette kegyvesztettségemet. Az 1. sz. kemence áprilisban, a 2. sz. júliusban került üzembe. Az utóbbit már nem acélmű főnökként élhettem meg. Herczeg Ferencet ostromolta, hogy váltson le, de ő nem akarta, s olyan megoldással próbálkozott, hogy Némethy Lászlót - akivel együtt végeztem - mint igazgatósági biztost odahelyezte a kovácsüzemből. Ezt Budilkin nem fogadta el, s követelte, hogy hívja fel Zsofinyecz Mihály minisztert. Neki megmondta, hogy utasítsa Herczeget, hogy amit ő lediktál pontosan azzal a szöveggel adjon ki rendeletet a leváltásomról. Ez megtörtént. Az üzem és az egész gyár megdöbbenéssel olvasta azt a vádiratot, mely szerint mennyi kárt okoztam a népgazdaságnak a terv nem teljesítésével, ennyi és ennyi acéltermelés elmaradásával. Némethy László megkapta a gyárrészlegvezetői kinevezést. Meg volt ijedve attól, hogy semmilyen acélgyártási tapasztalata nincs. Megnyugtattam: „Nagyon jó mérnök vagy, jó szervező és tárgyalóképességű. Nem az a dolgod, hogy acélt gyárts. Az üzemvezető, néhány évvel fiatalabb kohómérnök társunk Répási Gellért kitűnő acélgyártó, valamint Márton Mátyás főművezető az üzem lelke - rájuk nyugodtan támaszkodhatsz." Időközben elfogadták Budilkin javaslatait, hogy a 3. sz. kemencét magyar tervezők tervezzék, s azt 2 hónap alatt kell megépíteni. A Diósgyőri Vas- és Acélgyárnak kitűnő tervező irodája volt. Akkor fejlődött fel különleges feladatokra amikor az elektroacélmü vezetőjéhez, Weigl Ernőhöz tartoztak, s vezetőjük Daubner Béla volt, mint szinte egyedülálló képességű konstruktőr, s emellett nagyszerű nevelőnek is bizonyult. A 30-as években pl. ők tervezték a Mávag-Weigl kombinált kemencéket egészen egyedi gázszabályozó berendezésekkel. Ennek a gárdának vezetővé nőtt tagjai: Tikász Ferenc, Barkóczi János, Mészáros László, Faur Ferenc s