Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A Martin-acélmű rekonstrukciója az első hároméves terv (1947-1949) és az első ötéves terv (1950-1954) időszakában

hogy pl. az adag beolvadása alatt, amikor csak az olvasztárnak kell 5 percenként benézni a kemencébe, esetleg változtatni a tüzelésen - a többiek leülhettek. Egyik napon előttem mondta Herczeg Ferencnek, hogy másnap nem akar lócát látni az üzemben. Másnap együtt jöttek fel a pódiumra. Budilkin meglátta az első lócát, odaintette a rakodódarut, berakatta a lócát, kemenceajtó fel - lóca be... Herczeg Ferenc - vörösen eltorzult arccal - szégyellte magát a munkások előtt, hogy ő ezt el kell, hogy tűrje. Persze én előre mentem, s a 3-4, kemencénél már nem talált lócát. Hasonló példa: egy alkalommal a pódium hulladéktér felőli oldalán álltunk, s a gyors berakás érdekében sürgette, hogy több daru is annak az anyagát rakja. Meglátta, hogy a legszélső nyugati, az I. sz. mágnesdaru ott dolgozik. Vezényeljem azt is ide. Nem lehet, mert az az elektrokemencéket rakja, s az is az én üzemem. Igen - akkor menjünk oda. Jött a rend-vizit, természetesen rengeteg kifogást talált, s kijelentette, hogy hétfőn reggel teljes rendet akar látni. Amikor tovább indultak, a tolmács hátranézett, s észrevette, hogy az üzemvezető az órájára nézett. Megjegyezte: ezt jókor találták ki szombaton 1 órakor. Hétfőn rend volt. Az üzemvezetőt le kellett cserélni. Én néhány hónapig jó kapcsolatban tudtam lenni Budilkinnel. Nyilván látta, hogy értek a szakmához, az emberek hallgatnak rám s az ő Javaslatainak" nagy részét nekem kell megértetni és végrehajtatni. 1950-ben még nem igazán foglalkozott a tervteljesítéssel, hiszen azok a tervek még teljesíthetők voltak. A termelés és a kemencejavítások gyorsítása inkább csak a természetéből - no meg a szovjet alapállásból fakadt, hogy mindent sürgetni, hajtani kell - hiszen azért küldték ide. 1951. január-februárban már többet foglalkozott a kibontakozó 1-2. kemencék építésének helyzetével, de akkor sem a tervteljesítés összefüggésében, hanem kemenceépítési szakmai megítélés szempontjából. Természetesen ő nem lehetett tisztában azzal, hogy milyen - egész országra kiterjedő feladattömeggel árasztották el a magyar tervező és kivitelező kapacitást. Én viszont - hiába tudtam az okait - már nagyon rosszat sejtettem a kemenceépítések jelentős elhúzódása miatt, mert a még eredeti ötéves terv 195l-es részének teljesítését is alaposan veszélyeztette. Ezért - ahogy a DIKOB megalakult - január első hetében megbeszéltem igazgatójával, hogy kövessenek el mindent a felgyorsításra, s vezető embereivel hetenként tartsuk a kapcsolatot, Budilkin kifogásolta a lassúságot - amivel egyetértettem - de még nagyobb ellenszenvvel viseltetett a Maerz tervekkel kapcsolatban. így egyre határozottabb véleménye lett, hogy a soron következő 3. sz. 80 tonnás kemencét magyar tervezőknek kell megtervezni. Az 1-2. sz. kemencék üzembe helyezhetőségének csúszása akkor vált katasztrofálissá, amikor 1951. február végén az ötéves tervet mind termelési, mind beruházási követelményekben mintegy 70%-kal felemelték. Ráadásul