Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

Ezeken túl több kisebb, néhányszáz kilogrammos nemesacél-kovácsoló kalapács; csavargyár frikciós sajtókkal és menethengerlő berendezésekkel; acélöntöde (35 tonnás öntvény súly ig); vasöntöde kupolókemencékkel (20 tonnás darabsúlyig); hőkezelő üzemek; húzóüzem; vasúti váltógyár; tűzálló­téglagyár; mészkő-, dolomit- és homokbányák. Meg kell jegyezni, hogy a MAVAG saját szénbányákkal rendelkezett Perecesen, Ormospusztán és Alberttelepen. Továbbá a gyár kötelékében és területén jelentős gépműhely működött, főleg vasúti kerékpárgyártásra, va­lamint acélöntvények és kovácsolt áruk megmunkálására. Mindezeket ter­mészetesen megfelelő kapacitású karbantartó és energetikai üzemek egészí­tették ki, beleértve a saját villamos áram termelést is. A termelés újraindítása és felfuttatása A termelő-berendezések üzembe helyezése és felfuttatása szempontjából támaszkodhatunk arra a jelentésre is, melyet a MAVAG műszaki igazgató­helyettese adott a NIK-nek 1947. november 7-én. Eszerint: Nagyolvaszó: A két kohó érdemileg sérült, így 1944. december közepén már lehetőség volt főként torokgáz termelésre, egy 1250 kW-os gáz­áramfejlesztő működtetésére. Azután a szinte mellékesnek tekintett nyers­vas-termelés is folyt, s 1945 áprilisától nem volt akadálya a Martin-acélmű ellátásának. Martin-acélmű: Az üzem sérüléseinek kijavítása után várni kellett a ke­mencék indításával, míg legalább az egyik felrobbantott ligner berendezést megindíthatták, s a blokkhengersor fogadhatta a leöntött öntecseket. így né­hány Martin-kemencét 1945 áprilisában sikerült beindítani. Különleges fela­dat volt a bombázáskor már beolvadt és befagyott adag kiolvasztása. Az energiaellátás nehézségeire jellemző volt - különösen télen -, hogy a Martin-acélműben minden adag berakásának kezdete előtt tisztázni kellett a generátorral, lesz-e elég gáz 8-10 órán belül a biztonságos lecsapoláshoz. Sokszor volt nemleges a válasz. így sok kemence 1-2 adag legyártása után műszakokra vagy éppen újabb napokra leállásra kényszerült. A gyakori visz­szahütés, hőntartás, újra felfűtés következtében a kemencefenekek repede­zettek voltak, sok fenéklyukadással, adagelfolyással kellett megküzdeni, ami a legnagyobb tudású szakembereknek is újabb és újabb próbatételt jelentett, de egyben rendkívüli szintre emelte szakértelmüket. Előfordult többször is, hogy acélgyártó műszakvezetőként telefonáltam a tűzoltóknak, hogy melyik kemencéhez siessenek, mert tűz lesz. Eleinte ér­tetlenül fogadták az előzetes bejelentést, de megmagyaráztam, hogy a beol­vadt és fortyogó adag tetejére úsznak fel a fenék tűzállóanyag darabjai, s perceken belül kilyukad a kemencefenék. Ritkán értek oda időben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom