Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

tettek, közülük többen üzemvezetők, müszakvezetők lettek. A további évfolymokban is hasonló létszámú vasgyári kohász tanult, akik természetesen nem maradhattak Nagybányán, s az egész iskola Diósgyőr-Vasgyárba települt át. Ez alakult később Kohóipari Technikummá. Mintegy 50 mérnök dolgozott a kohászatban, az idősebbek a legmagasabb posztokon, a fiatalok az ő közvetlen irányításuk, s egyben befolyásuk alatt. A nyugatra távozás a MAVAG vezérigazgatóság egyértelmű rendelete szerint minden kinevezett tisztviselőt kötelezett. Nyomatékot adott ennek, hogy a gyár kitelepítési kormánybiztosa az Elektroacélmű vezetője, Weigl Ernő volt, aki a háború alatt egész Diósgyőr-Vasgyár légóparancsnoka tisztét is betöltötte. Elsőrendű műszaki képessége mellett végtelenül erélyes, ellentmondást nem tűrő egyéniség volt, s minél közelebb állt valakinek a munkaköre hozzá, annál nehezebben tudott kitérni akaratának érvényesítésétől. Ez leginkább a mérnök kollégákra vonatkozott. így mintegy fele létszámuk nyugatra távozott. Voltak viszont olyan, főként idősebb mérnökök, akik a MAVAG budapesti gyárába nyertek áthelyezést és a főváros ostroma után hazatértek, s intenzíven bekapcsolódtak a helyreállítás munkájába. Sajnos ezt nem tehette meg a gyár köztiszteletben álló igazgatója, Patzier Albert, aki - helyettes lévén az utolsó hónapokban átvette az igazgatást - a háború alatt Budapestről jött és 1944. június 1-én vissza is ment. Patzierék - feleségével együtt - a budapesti bombázások áldozatai lettek. Úgy gondoljuk a ma még élő visszaemlékezők segítségével, hogy akik itthonmaradtak, megérdemlik, hogy nevüket megbecsüléssel felsoroljuk: Obholczer Pál, Schön Gyula, dr. Kövesi Pál, Fazekas Ferenc, Fischer Ferenc, Andrássi Ferenc, Denk László, Becht Erik, Tóth Pál, Vízy Árpád, Szálai György és Mosóczi Pfaff Vilmos, aki sokat segített a berendezések megmentésében, de rögtön nyugdíjba ment, Árkos Frigyes és Szele Mihály, akiket magas állami megbízatásokkal hamarosan Budapestre rendeltek. A bányák vezetői is itthon maradtak; így vitéz Kiss Elek és Kricsfalvi Jenő. Budapestről az ostrom után adott alkalommal hazatértek: Mester István, Bejna Ferenc, Molnár József, Moravszky András, Fejér Zoltán, Platthy Elemér, Gábor Béla és Rimai Henrik. A háború utolsó éveiben Budapesten és Győrben volt szolgálatban Simon Béla, ő csak a magyarországi harcok befejezése után tudott hazajönni. Az első mérnök utánpótlás 1945. április végén érkezett. Sopront 1945. április 1-én reggelre, húsvét vasárnapján vette birtokba a szovjet hadsereg. A németek visszavonulása mindössze egy hétig tartott, virágvasárnap este 6 órakor kezdődött. Olyan helyen laktam - a tűztoronnyal szemben abban a várkerületi kanyarban -, ahol a Győr felől jövő út elágazik Bécs, Bécsújhely és Pozsony felé. Egész éjjel folyt a dübörgés...