Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

így Diósgyőrben 1965-1985 között csak a húzott-, hántolt-, csiszolt áruk gyártása terén történt fejlesztés a tovább-feldolgozásban. Az átmenet, illetve az új gazdasági mechanizmus kezdő éveinek eseményei között már említés történt a diósgyőri húzott-, hántolt-, csiszoltárutermelést 18 ezer tonnáról 30 ezer tonnára növelő 180 millió Ft-os beruházásról. Ez a kapacitás 1969-ben üzembelépett, 1971-ben már meghaladta a 27 ezer tonnát a termelés, s 1975-re futott fel teljesen. Az igények ebben a másodtermékben szerencsére állandóan nőnek, s így 1982-ben már 33,5 ezer tonnát termeltek. így kerülhetett sor további fejlesztésre, amelyet a Csavaripari Vállalat, a Rába és a Gördülőcsapágy-gyár igényeire alapozva ún. járadékalap-juttatásos beruházásként lehetett végrehajtani mintegy 150 millió Ftos költséggel. Ez az 1980-as évek elején alkalmazott finanszírozási megoldás azt jelentette, hogy 10 év alatt a megkopott juttatás 170%-át kell visszafizetni az államnak. Az előirányzott többlettermelés 18 ezer tonna volt, melyet 6-24 mm-es átmérőjű szelvényben, húzott tekercsben kell szállítani és utólagos egyengetéssel esetleg szálban is. E technológia érdekében egyébként a Nemesacél-hengermű fennállása óta alig üzemeltetett finomsori csévélő berendezést is fel kellett futtatni az eredeti termelési célkitűzés mintegy kétszeresére. 1983-ban már megközelítették a 40 ezer tonnás éves termelést, 1987-ben pedig túlhaladták a kitűzött 50 ezer tonnát. Az Ózdi Kohászati Üzemek betűjelét hiába keressük a statisztikában a tovább-feldolgozott termékek rovataiban. Voltak szándékok húzóüzem fejlesztésre, építőipari betonacél-hálók gyártására, de ezek soha nem jutottak el a konkrét előterjesztésig sem. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek előtörténetét ismerve már elismeréssel adózhattunk a Rima századforduló idején volt vezetőinek, akik bölcs szakmai és gazdasági előrelátással és határozottsággal néhány év alatt végrehajtották a célszerű szerkezetváltást, s a korábban folyékony acélt és hengereltárut gyártó üzemet átalakították másodtermék-gyártásra, tovább-feldolgozásra. Ez a gyár az előző évtizedekben is, ma is (1988-ban, szerk.) annak köszönheti biztonságos létét. A vállalat az utóbbi 20 év alatt 1,5 milliárd Ft-ról, 4,5 milliárd Ft-ra, mintegy háromszorosára tudta növelni termelési értékét, miközben létszámának több mint 80%-át meg tudta tartani, tehát a 4.000 főt alig meghaladó létszámból közel 3.500 főt. Kedvezően alakította gyártmányszerkezetét és megfontolt gazdálkodását dicséri, hogy míg az alapvertikumú vállalatok nagy része veszteségességbe sodródott, Salgótarján az előző 15 évet is mindig 250-350 millió Ft-os eredménnyel zárta. így mindig voltak esélyei újabb fejlesztések forrásainak elnyerésére is. Az üzemek gyártmányszerkezete és termelése az előző két évtizedben a következőképpen alakult: A huzalmü termelése 100 ezer tonnás szintről 1980-ra 130 ezer tonna fölé emelkedett, majd 110 ezer tonnára csökkent. Közben állandóan növekedett az értékesebb termékek aránya. Fokozták