Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

ötvöző anyagok ilyen kedvező körülmények közötti bejuttatása kézenfekvő biztosítékai minden elképzelhető folyékony acélgyártási előírás teljesítésének. Gazdasági szempontból nagy jelentősége van a folyamatos öntőműnek, amely kb. 10%-os, tehát évente mintegy 35.000 tonna anyagmegtakarítást eredményez. Az új acélmű tehát megoldotta a diósgyőri minőségi és menynyiségi acélellátás problémáját is. Az előirányzott termelés biztosításának akadálya nem volt. A maximális termelést a konverter 1987-ben érte el 691.768 tonnával, az UHP kemence 1984-ben 178.444 tonnát termelt a mindenkori vállalati acéligénynek megfelelően. * * * A másod-, harmad-termékgyártás fejlődése A kohászat számára a minőségi acélgyártás növelése mellett a késztermékek feldolgozásának mértéke és aránya jelenti a struktúra-fejlesztést, ezen keresztül a gazdaságosság kulcskérdését is. Vonatkozik ez az iparág egészére és az egyes vállalatokra egyaránt. Az alapvertikummal rendelkező nagy vállalatok azáltal javíthatnak nehéz helyzetükön, a tovább feldolgozó vállalatoknak pedig eleve létük szerencsésebb alapja. Éppen ezért fordítottak az új gazdasági mechanizmus indításakor készített fejlesztési tervek nagy figyelmet a tovább feldolgozás fokozására. Az 1968-as OMFB, majd Kohászati Műszaki Tanács prognózisok 1985-re a hengereltáru termelés mintegy 50%-os növelésével számoltak, kereken 2 millió tonnáról 3 millió tonnára, s ezalatt a hidegen feldolgozott termékek 0,5 millió tonnás mennyiségét 1,5 millió tonnára, tehát háromszorosára tervezték fokozni. A valóságban a melegen hengerelt árutermelés gyakorlatilag elérte a 3 millió tonnát, a hideglemez és egyéb másodtermék gyártás alig haladta meg az 1 millió tonnát. így a 25%-os arány 50%-ra tervezett javítása csak mintegy 33%-ra realizálódott. A harmad-termékek kategóriájába tartozó acélszerkezetek, csavar, szegecs és szerszámáruk, radiátorok összmennyisége évi 90 ezer tonna körül volt 1970-ben, s 1985-re 140 ezer tonnára növekedett. A melegcső gyártás Csepelen 170 ezer tonnás szinten stagnált. A gépipari elő-gyártmányok címén keletkező öntvény és kovácsoltáru gyártás országosan csökkent. A vasöntvény gyártás évi 86 et-ról 53 et-ra, az acélöntvény-gyártás évi 26 et-ról 14 ét-ra, a kovácsolt- sajtolt termékek gyártása pedig évi 90 et-ról 75 et-ra. A vállalatokat sorra véve betűrendben első a Borsodnádasdi Lemezgyár, amelyről a legkevesebbet lehet írni. Az évi 70.000 tonna körül stagnáló lemezgyártás mellett mintegy 10.000 t/éves horganyzott lemeztermelés képezte a legfontosabb másodtermék profilt, de az utóbbi években (ti. 1980 k. - szerk.) ez is 5 ezer tonnás szint alá esett vissza. így a tovább feldolgozott