Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
fejlesztési célt is az „LKM minőségi acélgyártásának fejlesztésére - Elektrokemence + konverter technológiával - gyáron belüli telephelyen." Időközben, 1974. aug. 30-án a Minisztertanács 800 millió Ft-os előirányzattal jóváhagyta az LKM-SM-acélművének továbbüzemeltetését célzó beruházást. Az új acélmű sorrendi változatainak vitája során Csépányi Sándor vezérigazgató bejelentette, hogy a konverteres változat esetén ebből 500 millió Ft-ról lemond a vállalat, hiszen akkor biztosan és hamarabb leállítható az életveszélyes Martin Acélmű. (Az 5081/1975. sz. ÁTB határozat a Fejlesztési Célt konverteres indítással fogadta el.) A beruházási javaslatot az ÁTB 1976. dec. 22-én elfogadta, de közben - legalábbis az első szakaszra már meg lehetett kötni a külkereskedelmi szerződéseket is. A Minisztertanács 1977. január 13-án -3004/1977. sz. alatt hozta meg a legfelsőbb állami határozatot a Lenin Kohászati Müvek Kombinált Acélművének megvalósítására. Ezzel végre révbejutott a diósgyőri minőségi acélgyártás sokat hányatott, - mondhatni - zátonyokról levontatott hajója. A tárgyilagosság kedvéért azért meg kell azt is állapítani, hogy a döntéshalogatás végül is azt „eredményezte", hogy - legalábbis folyékonyacél fázisban - a világ egyik legkorszerűbb minőségi acélgyártó üzeme épülhetett fel Diósgyőrben. * * * A diósgyőri Martin Acélmű szinttartó beruházására a végleges acélellátás megoldásának késedelme miatt került sor. Az üzem tarthatatlan állagromlása s zsúfoltsága miatt 1973-tól komolyan fenyegetett az a veszély, hogy a szakszervezeti Munkavédelmi Felügyelőség az üzemet leállítja. Mindenestre kötetszámra készültek a korlátozó és ellenőrzési előírások, s ezek nyomán az intézkedési tervek. Mindemellett biztosítani kellett a termelés folyamatosságát. A Minisztertanács 1974-ben 800 millió Ft-os beruházást hagyott jóvá, ebből azonban csak a legszükségesebb teendők kerültek végrehajtásra, mintegy 300 millió Ft-os költséggel. Az előirányzat módosítására 1975 év végén kerülhetett sor, amikor eldőlt, hogy az új kombinát acélmű megvalósítását a konverteres szakasszal lehet kezdeni, s így hamarosan lehetőség nyílik a veszélyes Martin-üzem leállítására. A vállalat szívesen elállt a költségelőirányzat nagyobb hányadának egyébként is erőltetett műszaki megoldásaitól, így az egész öntőcsarnoki darupálya átépítésétől, az összes öntődaru kicserélésétől, és egy kényszeredett, földbesüllyesztett keresztirányú kocsizóöntés megvalósításától. A ténylegesen megoldott feladatok a következők voltak: csökkentették az öntőcsarnoki zsúfoltságot, segédüzemi tevékenységek kitelepítésével; bővítették a kokillacsarnokot, és nagyobb teherbírású darukkal látták el; több munkafolyamatot gépesítettek; a közlekedési vonalakat racionalizálták; a
