Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
adott a tőkés exportorientációnak, s az acélhiány feloldására tervezhető változatokat is azzal minősítette, hogy az „Acélhiány miatt kieső tőkés export" az I. változatban 1.090 et, a II. változatban 1970 et. A DV és OKÜ elfogadott acélgyártás fejlesztési feladatait beépítette. A Lenin Kohászati Müvek SM-acélművének továbbüzemeltetését biztosító átmeneti intézkedések mellett a gyáron belüli, vagy a BÉM-melletti LD-acélmü javaslatait szerepeltette. Ezt a koncepciót az Állami Tervbizottság 5018/1974. IV. 26. sz. határozatában elfogadta, de az LKM acélgyártás-fejlesztése ügyében további vizsgálatokat igényelt. Ez érthető volt, hiszen a KGM előterjesztése egyik változatot sem javasolta. Ezek után több mint egy éven át - hiszen a következő ÁTB ülése témakörben csak 1975. aug. 6-án volt - ismét a változatok kidolgozásának tömkelege következett. A KGM Távlati Fejlesztési Főosztálya által a KGMTI és a vállalatok részére adott utasítások mindig úgy kezdődtek, hogy „dr. Kocsis József miniszterhelyettes et. utasítására"...Az új variációknak két irányelve volt: Diósgyőrben 200-600 ezer tonna közötti elektroacél-gyártás lehet, a többletigényt másutt - leginkább a DV-ben 3 millió tonnáig, esetleg ózdon 1,8 millió tonnáig - kell legyártani. Mindezek számos megoldással, telepítéssel sok-sok alváltozatot jelentettek, s a másik két fejlesztési döntéseikben már megnyugodott - nagyvállalatot is megzavarták. A diósgyőrieknek ismét minőségi programjuk védelme volt a fő gondjuk. Ezt a kérdést sikerült érdemi vizsgálatra bocsátani, melyre a Kohászati Műszaki Tanács Acélgyártó Szakbizottsága kapott megbízást. Vezetője Martin Imre, az Egyesülés fejlesztési főmérnöke volt, -- egyedül tőlük lehetett szakmai értelmet és vélemény-nyilvánítást várni, hiszen a KGM-ben ha volt is néhány hozzáértő ember, azok parancsuralom alatt dolgoztak. Kötetszámra készültek a kimutatások, elemzések, melyekből csak néhány adatot említsünk: 1973-ban az LKM-ben 231 ötvözetlen acélminőséget gyártottak, s ebből 54 minőség volt évi 3.00 tonna fölött. 1974 nyarától a KGM-ben néhány nagyfontosságú értekezletet e tárgykörben Gácsi Miklós államtitkár vezetett, aki diósgyőri kohómérnök volt, s bár a DIGEP vezérigazgatói székéből került a minisztériumba, de előzőleg fontos vezetői munkaköröket töltött be az LKM-ben, néhány évig a gyár főmérnöke is volt. Ő világosan értette és érzékelte a helyi acélellátás jelentőségét, s helyt adva a különböző mértékű elektroacél-gyártás fejlesztés változatainak olyan utasítást adott, hogy vizsgálni kell az új helyre telepítendő elektrobázis mellett 75-80 tonnás ún. kiskonverterek létesítését is. Közben folyt a BEM melletti metallurgiai bázis telepítési vizsgálata, egészen a hatósági bejárások szintjéig. Továbbá egyre-másra jelenek meg a miniszterhelyettesi utasítások a tisztán Elektro-fejlesztési változatok konkrét előbbre vitelére, pénzügyi hátterek érdemleges elintézése nélkül. Végül is az 1975 augusztus 6-i ülésre olyan előterjesztés került az ÁTB elé melyben a KGM bemutatott ugyan 6 változatot, azonban mellékelte a
