Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
tanulmányával szemben egy ellentervet alacsonyabb - 3,5 milliárd Ft-os beruházási költséggel, s ennek kihatásaként alacsonyabb önköltséggel. Ezeket a munkaközi anyagokat az OMFB figyelembe vette a vaskohászat komplex fejlesztési irányelveinek átdolgozásánál és a végleges koncepció tervezetet 1968. áprilisában adta ki. A vitatott kérdés, a nemesacélgyártás mindkét megoldását bemutatták, s ezért az egész koncepciót két változatban dolgozták ki. Végül is a decentralizált változat mellett történt állásfoglalás, az indoklásból pedig a következő megállapítások emelhetők ki: a nemesacél rúdáru-gyártás a borsodi művekben - elsősorban Diósgyőrben gyorsabban valósítható meg, mint a DV-ben; az LKM-nek nemesacélok gyártásában több tapasztalata van, elektroacél művében évtizedek óta gyártanak jó minőségű és erősen ötvözött nemesacélféleségeket; a nemesacél-gyártás megtartásával és bővítését Miskolc város és a környék foglalkoztatási gondjainak megoldásához hozzájárulhatnak; az ipari beruházások költségigényét ugyan mintegy 5%-kal magasabbra becsülték az egész 20 éves komplex fejlesztés vonatkozásában a decentralizált változatnál, azonban azt is megállapították, hogy a nemesacélgyártás koncentrálása Dunaújvárosban a város infrastrukturális beruházásait - a növekvő létszám miatt - erősen megemelné. Ezt a koncepciótervet tulajdonképpen elfogadták az országos hatáskörű felügyeleti hatóságok, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium is. így megfelelő időben - az új gazdasági irányítási rendszer életbelépésének kezdetén - tisztázódott a vállalatok termelési és gyártmányfejlesztési feladata is, tehát megalapozottan foghattak hozzá konkrét fejlesztési programjaik kidolgozásához. A műszaki megoldások, a beruházási relációk eldöntése, a hitelkeret biztosítása kimondhatatlanul rögös úton vezetett egy-egy engedélyokmány megszerzéséhez. Ezen túlmenően ezzel a koncepciótervezettel eldőlt ugyan a nemesacél-gyártás ügye, de más vonatkozásban, a metallurgiai fázis fejlesztése tekintetében még sokszor kísértett a dunaújvárosi centralizálás törekvése. A diósgyőri nemesacél-hengermű terve és építése (más rúd- és huzal hengerművek) Az előzőekben folyamatában és 1968-ban lezárt végeredményében ismertetett távlati koncepció egyértelműen tartalmazta, hogy a vaskohászati termelés fejlesztésében a soronkövetkező feladat a mennyiség és a választék növelése. A kiépített és felfutásban lévő acélgyártási kapacitások - úgy látszott-jelentős ideig kielégítik az igényeket. A koncepció a következő hengereltáru termelés-fejlesztést irányozta elő az 1967. évi tényekhez viszonyítva 20 éves távlatban, illetve 1985-re (ezer tonnában).
