Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

„Tűz és acél" - Önvallomás (1986)

S mindezen nehéz feladatok, körülmények, eredmények mögött az emberek voltak a legjelentősebb tényezők. Nem volt könnyű a korábban kemény parancshoz, köteles vezetőtisztelethez szokott embereket átállítani meggyötört hazánk talpraállítására, a kitűzött célt tisztelni, a vezetőkben a szaktudást és a felelősségvállalást értékelni, elismertetni. Erre a korra, beleértve az 50-es évek első éveit - a sokunk számára életveszélyessé vált kemény számonkérés ellenére is - úgy emlékszem vissza, mint a legkollektívebb és legemberközelibb korszakra. Közös cél és akarat, nagyszerű tettekre kovácsolta össze az embereket. A kibontakozó munkaverseny-mozgalomban nem agitálni, hanem célszerűen szervezni, irányítani kellett az embereket, s örömmel vették, ha ambíciójuk kifejtéséhez a feltételeket megteremtettük számukra. így rengeteg elismerő emléket őrzök magamban sok-sok élmunkás, sztahanovista munkájáról, sőt még a Sztálin-műszakok egész üzemet átható eredményeiről is. így beleértünk abba a korba, amikor kérlelhetetlen érvényű volt az .azóta sokat parodizált jelszó: „A vas és acél országa leszünk". S ki vette volna ezt komolyabban, mint mi, akik a vasat és az acélt gyártottuk. Szakmai szeretetünknek, büszkeségünknek nyilván örömére szolgált az a nagy lehetőség, amit az ország vezetése, iparágunk, sőt konkrétan gyárunk fejlesztésére adott. Az első hároméves és az első ötéves terv idején közel 2 milliárd forintot fordíthattunk gyárunk fejlesztésére, ami ma (1986-ban - szerk.) mintegy 30 milliárd forintnak felelne meg. Abban az időben több szovjet szakértő fordult meg gyárunkban, akik közül különösen kettő emlékezetes számomra. Bardin akadémikus rendkívül nagy tudású és tiszteletre méltó kohász professzor volt, akinek két megállapítása végigkísért egész pályámon. Amikor kezébe adtuk a kazánlemezek réteges töretéit, azt mondta: „Ennek és az ilyen hibáknak a kiküszöbölését ne várjuk valamilyen csodálatos találmánytól, az egész folyamatnak rendbe kell jönni, hogy ez megszűnjön." Amikor pedig a gyár fejlesztésének akadályozó tényezőjeként beszéltünk kis alapterületünkről, lefelé és felfelé mutatott, hogy a föld alatt és a levegőben még sok hely van. Ertelemszerűleg ezzel a tanáccsal is éltünk, mert valahogy csak megoldottuk, hogy ugyanazon a területen ötször annyit termelünk, mint a felszabadulás előtt. Budilkin tanácsadó mérnök gyakorlati ember volt, kb. egy évet tartózkodott nálunk. Az üzemi rend, a fegyelem, a munkatempó tekintetében minden korábbinál lényegesen magasabb szintet követelt meg, bár mindezt csak tanácsolta, de a légkör is olyan volt, hogy nem volt kívánatos ajánlásait nem teljesíteni. Mindebből sokminden tartósan beidegződött, a fejlődésünk hasznára vált. Kedvenc területe volt a kemenceépítés. Sok munkamódszerbeli változás született akkoriban a melegjavítások lerövidítésére is, de különösen elégedetlen volt az új kemencék beruházási tempójával. Amikor Diósgyőrbe érkezett, már elkezdődött az 1. és 2. sz. Merz-kemencék építése, az egyik 7,