Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

gépipar igényeit. Egyidejűleg - főleg deviza kitermelést biztosító export fokozása érdekében - jelentős termelésnövekedést is igényelt a II. ötéves terv a vaskohászati iparágtól. Az 1958. évi szinthez képest a nyersvas termelést 45%-kal, az acéltermelést 50%-kal, a hengereltáru termelést 82%-kal növelni kellett a terv előirányzata szerint. Az előző másfél évtizedben a fejlesztési forrásokat elsősorban a metallurgiai fázisra fordították, most időszerű volt a legnagyobb hányadot a hengerművekre áldozni. Az összes vaskohászati beruházás 46,7%-a szolgálta a hengerművek fejlesztését, amelyből a Dunai Vasmű hideghengerműve és a salgótarjáni hideg-szalag-hengermü létesült ebben az időszakban, továbbá sor került a diósgyőri blokk- és bugasorok rekonstrukciójára is. Az ötéves terv irányelveiben különös súlyt helyeztek a rekonstrukciós megoldásokra, s csak nagyon kevés új üzem építését engedélyezték. Acélgyártásra a beruházások 16%-át fordították, s e téren egyetlen jelentős tétel a már halaszthatatlan ózdi Martin-rekonstrukció volt. Az iparág beruházási ráfordításainak alakulása az 1961-1965 közötti időszakban: DV= Dunai Vasmű 2 175 LKM= Lenin Kohászati Művek 1 442 OKU= Ozdi Kohászati Üzemek 1 325 Salgótarján 293 Vaskohászat összesen: 6 801 M Ft Az egyes vállalatok fejlődését a következőkben lehet áttekinteni, értelmezni: A Dunai Vasmű teljes alapvertikumának kialakulása és jórészt felfutása is a II. ötéves tervidőszakra esik. Az iparág beruházásaiból még mindig a legnagyobb hányadot, 32%-ot kellett erre az új létesítményre fordítani, de ez már elsősorban a hengerelt készáru-kapacitások fejlesztését szolgálta. Nyersvas-termelése az öt év alatt 550.000 tonnáról 640.000 tonnára növekedett, az acéltermelés pedig a 360.000 tonnás szintről 600.000 tonna fölé emelkedett. A metallurgiai üzemek termelését kézenfekvően serkentette a gyáron belüli szívóhatás fejlődése, hiszen a meleghengermű 1960-ban még csak szinte próbaüzemét tartotta, teljesítménye évről évre növekedett, s 1965ben előny új tó-sora már 626.000 tonna öntecset tudott feldolgozni. Ebben az évben a készárutermelése 349.000 tonna volt, ami a tervezett 445 et/éves kapacitás 78%-ának felelt meg. A meleghengermű „1700"-as széles-szalagsor beruházási költsége 1,76 Md Ft volt. Ebben az időszakban tette meg Dunaújváros az érdemi lépéseket a másodtermék-gyártás fejlesztésére. A hideghengermű beruházása 1959-ben kezdődött meg. Itt 1 db 1200-as és 1 db 1700-as reverzáló kvatró simító hengerállvány létesült 256 Et/év kapacitással. A próbaüzem 1965 végén indult be. A beruházás költsége 503 MFt