Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A kohászattörténeti Szerkesztő Bizottság kérdései és Baán István válaszai az 1949-1956. közötti időszakról, iparfejlesztésről, iparpolitikáról
működést lehetett biztosítani. Ez nélkülözhetetlen segítség volt mind az üzem dolgozói, mind a felsőbb politikai szervek felé adott információk szempontjából. Az ÁVH - mint mindenki tudja - állam volt az államban abban az időben, hiszen a legfelsőbb politikai vezetők is számolhattak azzal, hogy bármelyik pillanatban őket minősítik ellenségnek. A termelőhelyek, gazdasági egységek életébe semmilyen korszak és politikai rendszer rendőrsége nem ásta be magát olyan mélyen, mint akkor ez a szervezet. Az biztos, hogy mindenki annak tudatában tehetett rosszat, vagy könnyelműséget, hogy esetleg másnap bűnténynek minősítik, s ki tudja milyen mércével mért számonkérés következik. A megfélemlítésnek ez az oldala talán még nem is a legnagyobb baj volt, hanem az már teljesen zavarossá vált, hogy mit és kik minősítenek rossznak. Ismeretes, hogy abban az időben a koncepciós perek időszaka volt, s a nagy, világgá kürtölt koncepciókon kívül egy-egy üzemre vagy éppen iparágra vonatkozó ezernyi koncepció akadt, s ha egyszer a kákát kézbe vették, csomónak is kellett rajta lenni. Sok munkát és türelmet igényelt ez sokaktól. A hatóság embereinek hol volt, hol nem volt. Nagyon különbözőek voltak, humanisták általában nem igen lehettek, de tárgyilagosságot többnyire el lehetett érni náluk. Kérdés: Azonos törekvést fejez-e ki a tervgazdálkodás és a munkaverseny? Ha nem, akkor hogyan sikerült az ötéves terv során a két vonalat öszszehangolni? Válasz: A tervgazdálkodás és a munkaverseny szempontjait úgy sikerült összehangolni, hogy olyan versenycélokat kellett kitűzni, melyek a tervet szolgálták. Üzemi, vagy vállalati méretekben nem igen okozott ez problémát, legfeljebb brigádok, vagy műszakok között, ha egymás anyagát elhasználták, vagy éppen a vezetőség kedvezett valamelyiknek. Más dolog, ha valahol rablógazdálkodást folytattak, ez viszont a feletteseik hibája volt, ha engedték. Kérdés: Jelentett-e lényeges segítséget a szovjet szakértők, Rakcsejev és társai megjelenése a kohászatban? Válasz: A szovjet szakértők igen jelentős szerepet töltöttek be az iparág életében - különösen 1950-195l-ben - mert tapasztalataik és tanácsaik mellett a kormány bizalmi embereinek számítottak, s véleményük meghatározó volt bizonyos kérdések, sőt egyes szakemberek megítélésében. 1950 őszén hárman érkeztek egyszerre. Nagyon különböző felkészültségű és természetű emberek voltak. Kezdem a legkevesebb hatást kiváltó hengerészszakértővel Sebastianovval. Bizonyára jól értette a szakmáját, adott is elfogadható tanácsokat, többnyire olyanokat, amit a magyar hengerészek is tudtak, csak akkor éppen nem tartották elsőrendűen időszerűnek. Ezek megvalósítására nem tudott érdemleges hatást gyakorolni, s családi okokból hamarosan haza kellett mennie. Rakcsejev minden tekintetben kitűnő nyersvasgyártó szakértő volt, s nagyszerű emberi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezett. Ismereteinek átadásában a magabiztos légkör teremtésében
