Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A kohászattörténeti Szerkesztő Bizottság kérdései és Baán István válaszai az 1949-1956. közötti időszakról, iparfejlesztésről, iparpolitikáról

- Ferromangán-gyártás - máig sem valósult meg. Csupán kohóban való gyártás történt Ózdon nagy dicsőséggel, Diósgyőrben - végül is - nagy tragédiával. - Oxigéndúsításos szélbefúvást a diósgyőri Csanyik-völgybe telepített Kripton-gyár melléktermékének felhasználásával tervezték. A Bükk hegységben meg is épült kb. 8-10 km hosszban a 250-300 mm-es átmérőjű távvezeték. Magam sem tudom miért nem lehetett azt üzembe helyezni, azután éveken át rongálódott, széthordták, egyes betonpillérei ma is állnak. - Duplex acélgyártást a nagykohó belépése után Diósgyőrben terveztünk a 180 tonnás Martin-kemencével, mivel a nyersvasarány növelése az alacsony építésű állókemencékkel a rossz salakozási viszonyok miatt nehezen ment. Időközben az újonnan épült 1-2-3. sz. kemencéknél megoldottuk a nagy salaktál kezelését, majd a 9. és 8. sz. kemencéknél is. A 4. sz. 180 tonnás kemencét pedig 100%-os nyersvassal Talbot eljárással járattuk. így sikerült a 8 kemence között úgy megválasztani a nyersvas arányokat, ahogy a salakolási lehetőség megengedte. 1954-1956 között működött a Martin-csarnok keleti végén egy 20 tonnás Weigl-féle dobkonverter, melyet nagyolvasztói fúvószéllel fúvattunk és félterméket gyártott. A termelést valamelyest intenzifikálta, de kimutattuk, hogy mintegy 10 millió forintot fizettünk rá, ezért leállítottuk. Egyébként minden duplex eljárás csak kényszermegoldás és gazdaságtalan. Kérdés: A jóvátétel egyértelműen csak terhet jelentett-e az országnak, vagy elfogadható-e az a vélemény, hogy nélküle lényegesen később bontakozott volna ki az újjáépítés? Válasz: A jóvátételi kötelezettségek egyértelműen meghatározták az üzemek beindítását, a termelés felfuttatását, sőt sok tekintetben új, magasabb minőségi követelményeket támasztottak. Bizonyos, hogy e nélkül lassabban bontakozott volna ki az újjáépítés is. Ez minden kohászati üzemben tapasztalható volt, de legélesebben Csepelen, ahol - szemben az első világháború utáni helyzettel - szintén zökkenőmentessé tette az átmenetet. Kérdés: A Szovjetunió kereskedelmi szerződései nélkül akadt volna-e olyan piac, amelyre támaszkodva a nagyarányú ipari fejlesztés beindulhat? Válasz: Az is egyértelmű, hogy a szovjet kereskedelmi szerződések nélkül nagyon lassan alakulhatott volna ki érdemleges piac a magyar kohászati termékek számára. Mindkét problémán csak egy másik külföldi együttműködés, például a Marschall-segély elfogadása segíthetett volna. Kérdés: Szovjet segítség nélkül hazai (vagy cseh-lengyel közreműködéssel) felépíthettük volna a Dunai Vasművet? Válasz: A Dunai Vasmű megvalósításában konkrétan nem tudom menynyi volt a szovjet segítség. Maguk a tervek elkészítése és az import kulcsbe-