Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Diósgyőr az országos helyzetképben (1945-1949) - I. A termelés és termékszerkezet 1945. és 1947. június 30. között

Technológiák, szabványosítás és gyártmányok (1945 és 1947 között) A vizsgált időszakban hat nagyolvasztó állt a magyar vaskohászat rendelkezésére. Ezek hasznos térfoga 321 m

3 és 342 m

3 között volt, tehát a kiskohók kategóriájába tartoztak. A jellemző érc- és kokszfelhasználási adatokat az alábbi táblázat foglalja össze: Megnevezés 1945 1946 1947 Fajlagos ércfelhasználás t érc/t nyersvas 2,01 2,12 2,13 Fajlagos kohókoksz felhasználás t koksz/t nyersvas 1,50 1,37 1,25 A fajlagos érc- és kokszfelhasználás viszonylag nagy értékei a rendelkezésre álló ércek kis Fe-tartalmával és a koksz kifogásolható minőségével kapcsolatos. A szürkevas gyártása 1,5 t kokszot igényelt 1 t nyersvasra vonatkozóan. A nagyolvasztók gázát gáztisztítás után gázgépek, kazánok, léghevítők, stb. üzemeltetéséhez használják, de Martin-kemencék generátor-gázába is keverik. Nyersvascipó-öntőgép is dolgozik, végtelen szalagra szerelt kokillákkal. A Martin-acélgyártás általában a bázikus gyakorlat szerint megy. Csak egy savas bélésű kemence van a Diósgyőri Vasgyárban. Ózdon mindig folyékony nyersvas-betéttel dolgoznak, Csepelen pedig kizárólag hideg betétből gyártják az acélt. A folyékony nyersvassal dolgozó üzemben az 1938. évi 738 kg/t nyersvas-betéttel szemben 596 kg/t-ra csökken a nyersvas-hányad.

17 Az elektroacél-gyártás zömmel ívfényes kemencékből folyik, általában kétsalakos technológiával. Az adagidők a kis fajlagos transzformátor-kapacitások miatt hosszúak. A melegalakító technológiák általában megfelelnek az akkori kor szokásainak és követelményeinek. A szabványosítási tevékenységnek még nem látjuk nyomát a vizsgált időszakban. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes vállalatok nem készítettek saját üzemük és a felhasználó partner számára szabványokat. A vaskohászat gyártmányaira vonatkozóan érdekes képet mutat be a 9. táblázat annak érzékeltetésére, hogy 1943 évihez képest hogyan változott meg 1945-ben a gyártmányszerkezet. Nő a vas- és acélöntvény-, a drótszegés a csőhányad, míg csökken a csavaranyag és a sínhányad. A fekete- és horganyzott lemeztermelésünk a 10. táblázat szerint alakult a vizsgált időszakban az utolsó békeévhez képest. Említésre méltó, hogy a hazai ferroszilícium és ferromangán gyártása is megindul. Ferrosziliciumból havi átlagban 1945-ben 12,5 tonnát, 1946-ban 35 tonnát és 1947-ben 62,7 17 Szeles L. 1947. (Itt szeretnék köszönetet mondani a szerzőnek, hogy kéziratos anyagát munkám során felhasználhattam.)