Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

Sínekből hajlított vasbordázatok ezek, átívelnek a mennyezeten keresztül. Ahogy haladunk, oldalt halljuk a valóságos kis patakban kifolyó víz csobogását, a menynyezetről bőven csöpög ránk a víz. Nem csoda, ha a víz megtámadja a deszkákat, idővel elévülnek a vasbordázatok is. Szemben a bányalámpa fénye imbolyog felénk, jön kifelé az egyik bizottság. „Jószerencsétl" - köszöntjük egymást a bányászköszöntéssel és soha nem lehet szívbemarkolóbb ennek a köszöntésnek a jelentősége mint amikor a hely felé közeledünk, ahol 11 bányászt elhagyott a jó szerencse. Hiába ásták ki reggelre a személykocsit, most újra tele van homokkal, amikor odaérünk. Pereg, omlik a homok, betemet mindent. Az ott tartózkodó bányászok a helyszínen megmutatják hogyan történt a földomlás. Amikor a vaskocsi pereme leszakadt és az utána következő kocsik kisiklottak, a szénnel terhelt 4 tonnás kocsik sebesen haladva nekiütköztek az alagutat tartó sínhajtványoknak. Egymásután 4 sínt törtek ki, a deszka lehullott, - nyomukban a hegy földje. Szerencse a szerencsétlenségben A halott bányászok árnya, szomorú végzete ott kísért a csendesen világító bányalángok mellett. Mégis arra terelődik a szó, milyen hatalmas szerencse is nyilvánult meg ebben a szerencsétlenségben. Amikor ugyanis a föld rázuhogott a két személykocsira, az első még előrefuthatott, ezért tudták megmenteni a három bányászt. A halálkocsi mögött lévő kocsinak viszont nem szakadt le azonnal a tetőzete, annak is 12 utasa volt, de a hirtelen megálláskor a kocsi ajtaja - alig résnyire ugyan - mégis kinyílt és a benne utazó bányászok ki tudták préselni magukat az ajtó résén keresztül. Utána ezt a kocsit is teljesen eltemette a fáid. A hirtelen rázkódástól a kocsikat összekötő tartólánc elszakadt, ez volt a másik felmérhetetlen jelentőségű szerencsés ... Ha ez nem történik meg és a mozdony tovább fut szerelvényével, a 9 személykocsit a benne utazó több mint 100 személlyel egymásután húzza be a lezúduló föld alá, azoknak lemezből készült fedele könnyen beszakadhatott volna és még több halálos áldozatot követelt volna a szerencsétlenség. Ünneplő ruhába öltöztetett bányászhalottak A ravatalozóba vezet most szomorú utunk. Egymás mellett a 9 halott, levették róluk tépett munka ruhájukat, megmosdatták őket, most öltöztetik. Ünneplő ruhájukat kapják, mielőtt utolsó útjukra kíséri őket Pereces, Nagymiskolc, de az egész ország minden dolgozójának megdöbbenéssel vegyes osztatlan részvétele és bánata. A fulladásos halál tipikus nyomait látjuk a munka hősi halottain. Fejük, arcuk felpüffedt, elkékült, másokon súlyos törések. Megtudjuk az áldozatok családi körülményeit. Köves József 42 éves volt, 8 árva maradt utána, Mócz Károly 58 éves, negyvenedik szolgálati évét töltötte a bányában, 8 gyereke van. Sallay-Sátán Ernő 48 éves, 4 gyereke van. Domonkos Zoltán 34 éves, özvegyét, 1 kisgyermekét hagyta hátra. Kalafusz Sándor 23 éves, most nősült, Reuter József 48 éves, özvegye és 4 gyermeke siratja. Holli Dezső 89 éves volt. Visnyai Lajos mezőkövesdi, Kovács Lajos hernádnémeti lakos volt, családi körülményeit itt nem ismerik. „Egy-egy monda - egy-egy felmérhetetlen, szívbemarkoló tragédia. Volt özvegy - 8 gyerek - 4 gyerek - most nősült... Felvidéki Népszava, 1947. május 4.