Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

előre a homok és az ásók munkája nyomán egymásután kerültek elő a munka ál­dozatainak, a munka hősi halottainak holttestei. Ez Köves bácsi... Mócz Károly bácsi... itt van a kis Kalafusz... így kerültek ki sorra a hírek az alagút előtt várakozó hozzátartozókhoz. A szívszorító, aggasztó gyász sejtelmek valósággá váltak. Addig reménykedtek. Az emberi reménység, a hozzátartozó szeretet minden legkisebb szalmaszálba beleka­paszkodik. Akarták hinni, hogy apjuk, férjük talán a beomlott alagút másik olda­lán van, bányászszíve nem engedte meg, hogy ne álljon be a mentők közé még akkor is, ha odahaza riasztó sejtelmek kísértő képei marcangolják az asszonyt, a gyereket távollétük miatt. De most már nincs kétség, 9 bányász: Mócz Károly bányafelvigyázó, Sallay-Sátán Ernő lőmester, Reuter József vájár, Holli Dezső gépkezelő, Köves József bányász, Domokos Zoltán csillés, Kalafusz Sándor csillés, Visnyai Lajos és Kovács Lajos ott lelték szörnyű halálu­kat a borzalmas földtömeg alatt. Egész éjszakán keresztül reggel 8 óráig tartott a mentőosztagok munkája. A halottakat felrakják egy kocsira, letakarják a tépett ruhájú, hős bányászok holt­testét, akik családi otthonuk meleg fészkébe igyekeztek megerőltető munkájuk után és a pöfögő mozdony a halál karjaiba szállította őket. Kifut velük a vonat, az ala­gútból, nem áll meg, megy a végállomásig. Ott hordagyakkal várják a kisvasút, a gyászvonat halott utasait. Felviszik őket a ravatalozóba, odakíséri őket minden perecesi bányász osztatlan részvéte, a hozzátartozók, ismerősök- barátok és roko­nok keserű, gyászos könnyhullatása. A Szociáldemokrata Párt kiküldöttei Perecesen Már a kora reggeli órákban több bizottság érkezik a helyszínre, hogy megállapít­sák, hogyan történt a borzalmas tömegszerencsétlenség. Kint van a vasgyár vizs­gálóbizottsága, jönnek a MASZ vezetői, megérkezik a rendőrség vizsgálóbizottsága, Simorjay Ferenc elvtárs, főhadnagy, a miskolci kapitányság bűnügyi osztályának vezetője személyesen folytatja a nyomozást, egymásután kerül sor a tanúkihallga­tásokra, hogy megállapítsa, kiket terhel felelősség a bányászok halála miatt. Nemes Júlia elvtárs nemzetgyűlési képviselővel és Virág Sándor elvtárs párttitkárral megyünk ki Percesre. A halálalagút szája előtt a domboldalon, bányászok ülnek, folytatni fogják a munkát a beomlott földtömeg eltakarítására, mihelyst a rendőri bizottság vezetője erre engedélyt ad. Végig a halálalagúton Az alagút bejárata előtt a szénszállító vaskocsi, amely - mint megtudjuk - a szerencsétlenséget előidézte. Egyik kerekén levált a kerék karimája, amely arra hivatott, hogy a kocsit a sínen tartsa. Lecsúszott a sínről, mögötte még három szenet szállító vaskocsi volt, ezek is kisiklottak. A kisiklott vaskocsik jobbra-balra táncoltak a szűk alagútban, nekiütköztek sarkaikkal az alagút falának. Bányalámpa fénye mellett végig megyünk a halálalagúton a tömegszerencsét­lenség színhelyéig. Ez az út megmutatja, hogy néhány kisiklott kocsi a múlt bűnei miatt hogyan idézhetett elő tömegkatasztrófát. A bejáratnál az alagút még aránylag széles és betonozott. De csak 200 méteren keresztül tart ez így. Utána az alagút szűk. Fabélése van, hosszanti irányban keskeny deszkák, 40­50 cm távolságban egymásután sínhajtványok erősítik oda ezeket a deszkákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom