Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kricsfalvi Jenő: A Gränzenstein altárna története és műszaki leírása

melynek egyik részlege a szükséges ideiglenes biztosító, falazó és egyéb anyagot szállította be, más része pedig a bővítésből kikerült anyagot fogadta be és szállította ki. A szerelvény a 14 munkahely munkafázisának megfelelően lett minden munkakezdés előtt öszszeállítva, ami állandó gondos vezetést és irányítást igényelt. A Granzenstein-altárna az átbővítés és átfalazás után elvesztette altárna jellegét és mint Pereces - Pálinkás - Baross-akna közötti alagút szerepelt ezután. Az átépítés előirányzott költsége a vasúti alépítmény cseréjével, vízelvezető csatorna beépítésével 4.834.593,70 Ftban volt megállapítva. A tényleges költségek 3.428.693,41 Ft-ot tettek ki, melyben a vasút alépítmény cseréje és a vízcsorga építése nem volt benne. Ezek csak a későbbi időben lettek külön költséggel, már a Lenin Kohászati Művek kezelésében kivitelezve. A Granzenstein-altárna mint Pereces-pálinkási alagút, Baross-akna—Pálinkás I., II., Finkey-táró szenének szállítására szolgál jelenleg, valamint a perecesi lakótelep dolgozóit viszi az ott közlekedő személyvonat az aknához és vissza. Az azóta bevezetett teher- és személyvonatoknak Diesel-motoros mozdonnyal való vontatása az üzemet füstmentessé tette és a jelenleg üzembe lévő 5 db egyenként 40 személyt befogadó személykocsi az utazást korszerűbbé tette. Az alagút jövőjét tekintve: Baross-akna Pálinkás I. és Finkeytáró néhány év múlva kimerül csak Pálinkás II.-táró napi 400-500 tonnát fog termelni. A bányászat részére ezideig lesz az alagútra szükség. A termelés alakulások és ezzel a Granzenstein-altárnán való szénszállítás- azt engedik következtetni, hogy ezen altárna 100 éves évfordulója alkalmával valószínű a pálinkási oldalon művelő aknák termelése befejezéséhez fog közeledni. Visszatekintve az altárna közel 100 éves múltjára meg kell állapítanunk azt, hogy Pech Antal tervezése és elgondolása helyes és célravezető volt, megoldotta a parasznyai völgyben fekvő bányák legolcsóbb szénszállítását a vasgyárak felé és bár az altárna sok fenntartást és az utolsó időben teljes átfalazást kívánt, mégis a szén- és személyszállítást tekintve a legolcsóbb, műszakilag a legjobb megoldást nyújtotta.