Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kricsfalvi Jenő: A Gränzenstein altárna története és műszaki leírása

és az alagúttal, de ezenkívül látható a Rudabányai „Vasércpályát", mely Telekesról indul ki és Kálló-Edelény közötti műútnál ér véget. A kivitelezett Granzenstein-altárna a perecesi oldalról tárószerűen indul és egyidejűleg a megütöttl. sz. Mátyás-telepet is az altárna elején feltárta. Kihajtásánál gyorsítása érdekében a Péchaknából Pereces felé és Pálinkás irányában további két munkahellyel és ugyancsak később pálinkási oldalról is megindított egy munkahellyel együtt összesen négy helyről történt a kihajtása. így sikerült az elérni, hogy a 2330 m hosszú altáró 1869. évben teljes hosszban elkészült. A Péch-akna függőleges aknaszállítógéppel volt felszerelve és tulajdonképpen csak az altáró kihajtását célozta, de felhasználták az ottani Mátyás-tárók légaknájaként is. Az altáró kihajtása után ezen aknával felhagytak. A kihajtás során szellőztetés céljára a vázrajzon is feltüntetett négy légakna ismeretes, melyeket azonban később betömedékeltek. Ettől függetlenül az altáró Perecestől számított 960 méterében egy végleges tölgyfakoszorúval biztosított légakna létesült, mely 1948. évben lett megszüntetve és betömedékelve. A Granzenstein-altárna egész hosszában az I. és II. számú széntelepek kísérő kőzeteiben lett kihajtva, ahol agyagos márga, homokos agyagos márga, sok helyen azonban laza homok és homokkő volt a kísérő kőzete. A széntelepet csak a perecesi oldalon említett helyen ütötte meg (I. sz. Mátyás-telep). Amint a „Pereces-pálinkási alagút hossz-szelvénye" feltünteti több vetőt harántolt, mely vetők később az alagút fenntartására kellemetlenül hatottak ki. A Granzenstein-altáró biztosítására vonatkozólag két adatot sikerült szerezni: 1. Az altáró kihajtását feltüntető térképen a szájnyílás jelölése trapéz szelvényű táróácsolatra utal. 2. Az altárna átfalazásakor a bővítés alkalmával a pálinkási oldalon tölgyfa táró ácsolat maradványokat találtunk. Ezek alapján biztosan állíthatjuk, hogy első kihajtása tölgyfa táróácsolattal történt. Az altárna ugyanis úgy, mint a Vasgyár-perecesi bányavasúton lószállítást terveztek és vezettek be. A Vasgyár-Pereces közötti szakaszon az 1868-ban lefektetett 1 m nyomközű vasúton ugyanis lószállítás volt egy évig üzemben és 1869ben tértek át gőzvontatásra. Az altárna összelyukasztása után nemcsak az altárnában, hanem annak pálinkási végétől 1869. évben kiépítik a vasutat a Gyertyán-völgyig a Scheuchenstuel, Röszner és adriányi tárókig. Érdekessége ezen bányavasútnak az, hogy